Czeglédy Ilona emlékére

Az elmúlt napokban távozott közülünk a hazai műemléki régészet egyik jelentős személyisége, a diósgyőri vár feltárója és egykori igazgatója, Czeglédy Ilona. 

 

 

Czeglédy Ilona 1937-ben, Budapesten született. 1955-1959 között az ELTE  Bölcsészettudományi Karán tanult. Az egyetemet történelem-könyvár szakon kezdte, de hamarosan felvette a régészetet, és már mint régész diplomázott római-kori témából. Az egyetemen kiváló tanároktól tanulhatta a szakmát: László Gyulától, Banner Jánostól, Oroszlán Zoltántól, valamint a fiatal Bóna Istvántól és Mócsy Andrástól, és mellettük bejárt Borzsák István, Szabó Árpád, Mezey László, Benedek Marcell, Füst Milán és Fülep Lajos óraira is. Az egyetem után a nem sokkal korábban létrejött, Dercsényi Dezső és Entz Géza szakmai irányításával működő Országos Műemléki Felügyelőségen kapott állást, Kozák Károly munkatársaként, aki mellett a hamar mély vízbe került. Ebben az időben folytak ugyanis Kozák Károly egri és a sümegi várásatásai. Sümegen – a gyakran úton lévő Kozák Károly mellett – hamarosan Czeglédy Ilonára hárult az ásatás helyszíni irányítása. Itt a kiváló építésszel, Koppány Tiborral dolgozott együtt. Néhány év múlva már saját ásatásokat vezetett, egyre többet és egyre jelentősebbeket. Az első nagy feltárása a monumentális mátraverebélyi gótikus templom kutatása volt 1961 és 1963 között, ahol szintén Koppány Tibor volt a munkatársa. Közben, 1963-ban, kicsi, ám annál jelentősebb ásatást végzet a kalocsai székesegyház mellett.

 

 

Ugyanebben az évben kezdett hozzá élete legjelentősebb munkájához, a diósgyőri vár feltárásához is. Diósgyőrben már előtte elvégezték a belsővár területén a romeltakarítást, de rá hárult a vár korai 14. századi, első periódusának feltárása és a teljes külsővár kutatása. Az ásatás intenzív szakasza 1966-ig tartott, amit a Ferenczy Károly által tervezett helyreállítás követett, ami 1968-ban fejeződött be. A nagy diósgyőri ásatásokkal párhuzamosan számos kisebb műemléki kutatást is folytatott az 1960-as években, az ország szinte minden táján: Szamostatárfalva – ref. templom (1964), Homokterenye r. k. templom (1965), Siklós – vár (1965–1967), Sopron – Rejpál-ház (1966–1967), Nagylózs – r.k. templom (1966), Csesztve r.k. templom (1966), Csenger ref. templom (1966), Cserkút r.k. templom (1967), Kurityán – Pálos kolostor (1968). A diósgyőri vár átadása után Miskolc városa létrehozta a Diósgyőri Vármúzeumot, amelynek vezetésére Czeglédy Ilonát kérték fel. Ez a múzeum több volt, mint egy vártörténeti kiállítás, valójában egy városi múzeumként működött, ugyanis már a kezdetektől hozzá csatolták a Miskolci Galériát is. Czeglédy Ilona így a nagy iparváros ekkor formálódó kulturális életének középpontjába került: az általa szervezett kiállítások, kulturális események meghatározóak voltak a miskolci értelmiség számára. Közben azonban régész hivatását sem adta fel: a Diósgyőri Vármúzeum igazgatójaként Miskolc legfontosabb középkori műemlékeinek, az avasi református templomnak (1972), a diósgyőri pálos kolostornak (1973) majd a dédesi pálos kolostornak (1974) az ásatásait végezte el.

 

 

1974 elején azonban már elhagyta Miskolcot. A városi tanács ugyanis úgy döntött, hogy a vármúzeumot átadja a megyei múzeumnak. Ugyan Czeglédy Ilonának lett volna esélye, hogy megkapja az akkor megüresedett megyei múzeumigazgatói állást is, ám ennek a feltétele az lett volna, hogy belépjen a pártba, ez viszont nem fért össze őszinte, humanista, keresztény egyéniségével, így inkább Budapestre költözött, ahol hozzáfogott a diósgyőri vár tudományos feldolgozásához. E nagy munka eredménye az 1980-ban sikeresen megvédett kandidátusi disszertációja és egy értékes monográfia lett, bár ez utóbbi csak jelentős késéssel, 1988-ban jelent meg nyomtatásban. Ezekben az években, egészen 1981-ig Éri István mellett, a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központban osztályvezetőként, majd 1982-től 1992-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban, mint tudományos főmunkatárs az adattári osztály helyettes vezetőjeként és a Sárospataki Vármúzeum szakfelügyelőjeként folytatta muzeológusi munkáját. Ebben az időben építette ki szoros szakmai és baráti kapcsolatát a sárospataki Katolikus Egyházi Gyűjteménnyel és az azt vezető Kuklay Antal atyával. 1992-es nyugdíjazása után tevékenyen részt vett e gyűjtemény munkájában, valamint Éri István felkérésére a Tájak Korok Múzeumok füzetsorozat szerkesztésében. Ideje nagy részén azonban ettől kezdve civil szervezetekben, karitatív munkával töltötte.

Czeglédy Ilona sokszínű életet élt, amely nem csak őt tette lelkiekben gazdagabbá, hanem mindazokat is, akik akár személyesen, akár tudományos munkái révén kapcsolatba kerülhettek vele. Szeretetreméltó, mindig segítőkész, kedves és bölcs egyénisége éppolyan mély emléket hagyott maga után, mint jelentős tudományos életműve, amely a magyar műemlékvédelem és középkori régészet egyik meghatározó alakjává tette őt.

Czeglédy Ilona temetése 2022. augusztus 11-én, délután 15 órakor Budapesten, a Lőrinc Pap téri Jézus szíve templomban lesz.