Egri vár: új adatokat hozott a feltárás

Az idei év első felében végzett ásatások során sikerült számos új adattal gazdagítani ismereteinket az egri vár egy évezredes építéstörténetéről - írja Buzás Gergely jelentésében.

 

 

A korai periódusok tekintetében különös jelentőséggel bír, hogy tisztáztuk a székesegyház északnyugati tornya előtt már korábban nagyrészt feltárt, négy belső pillérrel tagolt épület – feltehetően egy 11. század második felében épült, majd a 12-13. században átépített kétszintes kápolna – építéstörténetét.

A püspöki központ korai évszázadainak építészeti képét teszi teljessé, hogy feltártuk a székesegyház északi oldala mellet a 11-12. század fordulóján épült románkori káptalani épületet és korai püspöki palotát, valamint az ezt a székesegyházhoz kapcsoló 1200 körülre datálható káptalani kerengőt.

A vár építéstörténete számára kardinális jelentőségű, és korábbi saját hipotéziseinket is átíró eredmény volt, hogy megtaláltuk a székesegyház nyugati homlokzata előtt, még a tatárjárás előtt, a 13. század első felében kiépült erődítés – feltehetően az erődített püspöki palota – körítőfalának délkeleti szakaszát, és sikerült a Tatárjárás után épült északi falát is azonosítanunk.

Ez arra vall, hogy az egri püspöki központ már a Tatárjárás előtt is bizonyos mértékben erődített épületegyüttes volt, a tatárjárás után pedig kétségkívül kiépült a mai vár északkeleti sarkára kiterjedő püspökvár falrendszere.

A mai, az egész dombtetőt övező várfalrendszer kiépítésének datálása szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy megfigyeltük a vár északi falának 14. századi, erődítési célzatú megvastagítását, amely feltehetően már az egész várhegyet körülölelő várfalnak a részét alkotta.

A későközépkori püspöki központ építészeti képének jobb megismerését szolgálta, hogy feltártuk a káptalani kolostor romjain épült 14.századi káptalani házakat, a gótikus püspöki palota 14. századi periódusának keleti végét és nagyrészt épségben fennmaradt hypocaustumát, valamint a székesegyház előtt épült későbbi várnagyi-, majd provizori ház eredeti keleti homlokzatát. Ezeknek az épületeknek több 15-16. századi átépítését is meghatároztuk.

A vár törökkori történetének is sikerült egy fontos elemét tisztázni, az úgynevezett Zárkándy-bástya feltárásával, amelyről kiderült, hogy mai formájában teljes mértékben 17. századi török építmény.

Az ásatás során néhány figyelemre méltó románkori, gótikus és reneszánsz kőfaragvány mellett, igen gazdag tárgyi leletanyagot tártunk fel, jórészt a 16-17. századból.