Egy hiánypótló fegyverrekonstrukció

Bár a fegyverrekonstrukciók korántsem számítanak ritkaságnak a muzeológiában, a geszterédi aranyszablya elkészítése a régészeti leletek alapján mégis kiemelkedően fontos, hiszen ilyen szablya mindössze három maradt fenn, és ebből is csak kettő van az ország területén.

 

 

Örvendetes, hogy milyen sok honfoglalás kori, általában a 10. század közepéig datálható díszes, „vezéri” temetkezést ismerünk a Felső-Tisza tágabb vidékéről. Ám legalább ennyire fájó, hogy ezek közül soknál nem történt szakszerű feltárás – többnyire a véletlennek köszönhetően kerültek elő, szétdúlták őket, a leletanyagot is utólag lehetett csupán begyűjteni, s ahol volt is ásatás, ott sem mindíg készült valódi dokumentáció (Zemplén). Így a korai magyar történelem ezen szeletének régészeti leletanyaga ugyancsak töredékes, csak a karosi temetők ásatásai – és az ott feltárt temetkezések – nyújtanak némi támpontot a többi értelmezéséhez.

A szakirodalom az ezen területhez kötődő gazdagabb férfisírokat „vezéri” temetkezésekként tartja nyilván, s akár lehetnek köztük fejedelmi sírok is – csak sajnos nem tudjuk, milyen lehetett egy fejedelmi sír a 10. században. Egyéb bizonyíték hiányában korántsem kizárt, hogy a honfoglaló magyarság vezetőit a katonai arisztokrácia alacsonyabb rangú tagjaihoz hasonlóan meglehetősen sekély mélységben földelték el, s a föléjük, a felszínre helyezett méltóságjelvényeik, sírjeleik múlékony anyagiságuk miatt idővel elenyésztek. Nem tudjuk azt sem, hogy a sírok utólagos gondozása, tisztelete része volt-e a honfoglalók hitvilágának, amely feltehetően a 12. századra tűnt el teljesen a Kárpát-medencéből.

 

 

Az egyik leghíresebb, a többiből messze kiemelkedő Felső-Tisza-vidéki 10. századi elittemetkezés a geszterédi, amely 1927-ben került elő a földet túró disznók jóvoltából a Nyíritag nevű urasági major közelében. Mivel itt is csupán utólag sikerült a leleteket (feltehetően csak azok egy részét) begyűjteni, tulajdonképpen nem ismerjük a temetkezési melléklet minden elemét. Az összegyűjtött leletanyagból azonban kiemelkedett egy szablya aranyvereteinek és pengéjének több töredéke. 

Bár hasonló ezüstveretes szablyákat többet is ismerünk, ám aranyveretes szabja mindössze még egy került elő régészeti ásatásból, szintén a Nyírségben, Rakamazon.A harmadik ilyen aranyveretes fegyver viszont nem régészeti leletként maradt fenn, így története némi fényt vethet a másik kettő jelentőségére is: ez az a szablya, amely valószínűleg I. András özvegyének, Anasztáziának a jóvoltából kikerült az országból még a 11. században, s korunkban a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményének része. Az Attila- (ritkábban Nagy Károly-) kardjaként ismert fegyver feltehetően a 10. században készült és a királyi család tulajdonában volt. 

Szintén ikonikus, immár az államalapításhoz kapcsolódó fegyver az alig néhány évtizeddel későbbi Szent István-kard, amely a prágai Szent Vitus-székesegyház kincstárának megbecsült darabja a 14. századtól fogva. Utóbbi kétélű, egyenes frank-kard, amelynek a pengéjét egy Rajna menti műhelyben kovácsolhatták, a markolat és az összeszerelés azonban már viking munka. A két elérő fegyver (mindkettőt használták, vagyis nem díszfegyverek voltak) ékesen tanúskodik a korai magyar állam gyors változásáról.

A geszterédi szablyának hosszas kutatást követően négy év alatt készült el a rekonstrukciója Szabó István hagyományőrző fegyverkovács, népi iparművész és Strohmayer Ádám ötvösművész munkájának hála (aki a restauráláshoz szükséges kutatást is elvégezte), a 2015-ben alapított Geszterédi Aranyszablya Társaság kezdeményezésére. A fegyverrekonstrukció elkészítését cégek, magánszemélyek segítették és jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Mindenképpen érdemes felkeresni, hiszen ilyen minőségű tárgyrekonstrukciót, különösen ebből a korszakból, nemigen láthatunk.

 

 

2023. május 24.