Egy hónapig látogatható a prépostság romja

Augusztusban látogatható előzetes bejelentés nélkül a dömösi prépostság. A további nyitva tartás erősen bizonytalan.

Augusztus folyamán van lehetőség a dömösi prépostság romjainak és így altemplomának megtekintésére. Szeptembertől már csak előre bejelentkezett csoportoknak lesz lehetőségük a kora Árpád-kori együttes megtekintésére, hiszen az érkezési szándékot a visegrádi Mátyás Király Múzeumban kell bejelenteni, s onnan megy majd ki egy munkatárs az egyeztetett időpontban.

Érdemes tehát még a nyár hátralévő utolsó heteiben felkerekedni egy dömösi látogatásra, már csak azért is, mert a prépostsági együttes ugyancsak fontos és vélhetően a köztudatban alulértékelt helyszíne a magyar királyság belső hatalmi harcok szempontból legizgalmasabb, legmozgalmasabb korszakának. Dömös jelentőségét maga a Képes Krónika is kiemeli, hiszen nem csupán négy említésben foglalkozik vele, de több miniatúrán is megörökíti. Az első természetesen az 1063-as év, amikor Béla királyt sajátos beleset éri az itteni udvarházban: összeomló trónja miatt oly súlyosan megsérül, hogy hamarosan meghal. Hogy az „összeomló trón” pontosan mit takar, nem tudni, az viszont kiderül a szövegből, hogy ekkor már királyi udvarház állt – feltehetően a mai prépostsági rom helyén.

László király is tartózkodott Dömösön, azonban a következő nagy fejezet Kálmán és Álmos herceg viszályához fűződik, amelyet a magyar krónika is megörökített. A Képes Krónika elsőként egy kibékülési jelenetet ábrázol, amelyen – legalábbis 14. századi formájában – látható a templom is: eszerint nyugati toronypáros, félköríves szentélyű épület volt, amit a feltárások is igazoltak (ráadásul ugyancsak nagy méretű, 30-35 méter hosszú). A prépostságot Álmos herceg, Kálmán király öccse alapította 1107-ben. Ekkor épült fel a román stílusú, háromhajós bazilika, főszentélye alatt a ma is látható csarnokkriptával. A prépostsági épület a templom délkeleti sarkához csatlakozott. 1113-ban Kálmán megvakíttatta az ellene fellázadó Álmost és annak fiát, a későbbi II. Bélát. Álmos ezután a dömösi prépostságban élt. Itt történt a magyar krónikában megörökített híres történet, mi szerint Kálmán, mikor halálát közeledni érezte, fiát féltve a trónkövetelő Álmostól, Bot fia Benedeket küldte Dömösre, hogy Álmos herceget gyilkolja meg: "Amikor aztán Benedek odaért, a herceg a monostor előtt ült és siratta fájdalmát. Mikor meghallotta a lovasok siető közeledését, megérezte lelkében, hogy veszedelem fenyegeti és bevitette magát a monostorban és kezével megfogta Szűz Szent Margit oltárát, hogy Isten és a szentek tiszteletéből ne merészeljék elvonszolni onnan. De Benedek rátette szentségtörő kezét és erőszakosan elvonszolta az oltártól, melyet tartott. Közben a herceg kezéről lehorzsolódott a bőr és az oltárt vér szennyezte meg. A papok vigyáztak az egyház ajtajában és el akarták fogni: ő azonban megneszelte ezt, dühös szívvel kiment, ahogyan tudott és amikor elvágtatott, Pilis erdejében leesett a lóról, nyakát szegte és meghalt. Kutyái követték, azok falták fel húsát és csontjait. Ő Fiát Bélát pedig a főemberek Magyarországon tartották, de titkon, a király dühe miatt."  A Képes Krónika újabb miniatúrája már eme meghiúsult merénylet következményeit mutatja, amikor Álmos a templomba húzódva próbál megmenekülni Kálmán haragja elől, a szerzetesek pedig igyekeznek megvédeni őt.

A prépostság birtokokkal való ellátására Álmosnak már nem volt módja, ezért azt fia II. Béla tette meg, miután a királyi trónra emelkedett, 1138-ban. A prépostság a XV. század első felében megszűnt, ekkor több kísérlet történt rá hogy kolostorként éljen tovább az intézmény, végül a század közepén a budai Szent Zsigmond prépostsággal egyesítették. A török korban rommá vált épületet a XVIII. században rombolták le. A romok mellett épült korabarokk kápolnát 1743-ig, az új templom felépüléséig használták, köveit is ennek építéséhez hordták el. Régészeti feltárása 1977-ben kezdődött, Gerevits László vezetésével, helyreállítása 1989-ben fejeződött be. Csak az altemplom bemutatása készült el.