Fejben már megvan az elveszett dzsámi

Az ugyancsak nagyméretű épületet egy csaknem negyven éve folytatott feltárás azonosította. Bár ez korántsem volt teljes, a szolnoki dzsámi története már felvázolható.

Bár a hódoltság kora másfél évszázadig tartott az ország jó részén, a török kor mégsem hagyott sok épített emléket maga után. A gyöngébb minőségű lakóépületeket az ország keresztény visszafoglalása után, majd a barokk konjunktúra során maradéktalanul elbontották, csupán néhány dzsámi menekült meg átépítve, akár funkcióváltással a pusztítás elől. Az sem volt azonban garancia a továbbélésre, ha katolikus templommá vált: 1820. júniusában megtartották az utolsó misét a szolnoki vártemplomban – amely a 16-17. században dzsámi volt –, s a következő év januárjára már köve is alig maradt az épületnek, hiszen még az alapozások egy részét is kitermelték. Részben ezekből a kövekből és téglákból építették fel néhány év múlva a ma is álló vártemplomot.

A törökök 1552-ben vették be nagyobb ostrom nélkül Szolnokot. A dzsáminak a helyét a korabeli várban, a Tisza-parti oldalon találták meg. Vélhetően nem új épületet emeltek, hanem egy korábbi udvarházat, esetleg templomot alakíthattak át még a század ötvenes éveiben. Uralkodói dzsámi volt, a jelenlegi adatok szerint kifejezetten tágas épület, amire a Szolnokon állomásozó katonák nagy száma és a muszlim lakosság növekedése miatt volt szükség. Az 1620-as években a budai pasa újíttatta fel, s a Szulejmán szultán-dzsámi a város 1685-ös visszafoglalását is nagyobb károk nélkül vészelte át.

Létezésének második (ha volt középkori előzménye, akkor a harmadik) szakaszában vártemplomként szolgált még 135 évig. Igaz, kupolájának ólomborítását még a 17. század utolsó éveiben leszedték és eladták, ám maga a szerkezet megmaradt az új nyeregtető alatt is. A minaretje is évek alatt kopott el: először körerkélyétől fosztották meg, majd új süveget kapott. Talán a Rákóczi-szabadságharc során sérült meg annyira (1706-ban maga a vártemplom is leégett), hogy lebontották.

Az utolsó leírás az épületről Gorové Lászlótól maradt fenn, aki 1819-1820-ban szemrevételezte a még álló, ám már lebontásra ítélt, statikailag is meggyöngült épületet. A dzsámi-régi vártemplom helye is feledésbe merült, csak 1951-ben azonosította egy tereprendezés során Kaposvári Gyula múzeumigazgató. Részleges feltárására – amely során a méreteit meg lehetett határozni – 1973-ban került sor Csányi Marietta vezetésével. Ám a balszerencse tovább kísérte a hajdani dzsámi történetét: nemhogy a feltárást nem sikerült folytatni, de 2006-ban kiderült, hogy az ásatási dokumentáció is eltűnt a múzeum adattárából.

Bár a teljes feltárást semmi sem pótolhatja, Kertész Róbert, Sudár Balázs, Bana Zsolt és Kómár Mihály többféle technikai megoldással igyekezett nem csupán megismerni, de be is mutatni az elpusztult épületet. Tanulmányukat hamarosan közöljük.