Gyöngyös: van a gótikánál korábbi korszak is

Bár a gyöngyösi Szent Bertalan plébániatemplom arculatát a 18. század közepi barokk átépítés határozza meg, párkánymagasságig őrzi a 15. századi gótikus csarnoktemplomot. Sőt, ennél korábbi korszak is azonosítható.

A gyöngyösi Szent Bertalan templom története korábbra nyúlik vissza a ma látható falakénál: a plébániát már egy 1301-ben kiadott oklevélben is említik, így a helyén már a 13. században templomnak kellett állania. Ennek a helyén épült a 15. században a poligonális szentélyű, háromhajós csarnoktemplom. Ezt az épületet már viszonylag jól ismerjük, hiszen nyilván többször javítva egészen a 18. század közepéig állt, amikor a barokk konjunktúra közepette átépítették. Szerencsére az akkori gyöngyösiek megelégedtek a boltozatok, pillérek és a templom déli részén álló torony lebontásával, a nyilván jó állapotban lévő falakat párkánymagasságig meghagyták, s erre a vázra építették a barokk templomot. Így vegytiszta stílusúnak aligha nevezhető épület született: mivel megmaradt a háromhajós tér (ilyen alaprajzi formát a barokk építészet újonnan nemigen emelt), széles nyugati homlokzatával, amelyet két torony zár le jobbról és balról, legalábbis furcsa arányú az épület. Keleten pedig a sokszögzáródású szentély, illetve a délen és északon sorakozó támpillérek (amelyek egy része már a 18. században készült) árulkodnak a templom öszvér voltáról.

Az épületen 1960 óta végeztek kisebb kutatásokat, legutóbb az 1990-es években Walter Ilona régész és Szekér György építész. Már korábban előkerült három gótikus kapuzat és azonosították az egykori déli tornyot is. Walter Ilona kutatásnak a keretén belül került sor az északi oldalon egykor álló helységsor maradványinak feltárására, amelyek közül a keleti vélhetően sekrestye, míg a nyugati írott forrásokból is ismert kápolna lehetett. Utóbbi alatt tárták fel a beomlott boltozatú kriptát is, amely valószínűleg a 17. században épülhetett. Ennek a föld alatti helyiségnek a templom felől volt az egyetlen bejárata, amit ugyan a későbbiekben elfalaztak, ám az itteni ajtókeretben újólag beépített reneszánsz kő is található – tanúskodva arról, hogy a nagy átépítéseken kívül kisebb megújításokat több ízben is végezhettek a templomon, gondosan felhasználva a kibontott korábbi köveket.

Az elmúlt hetekben a Magyar Nemzeti Múzeum középkori szakmúzeuma, a Visegrádi Mátyás Király Múzeum szakemberei kutatták meg ismét a templom északi oldalát. Bár a falkutatás csak kisebb felületre terjedt ki, az egyik gótikus támpillérnél megállapítható volt, hogy azt a 15. században egy már álló falhoz emelték, vagyis feltételezhető, hogy ez egy korábbi templomépületből maradt fenn. Ráadásul előkerült egy csekély falcsonk, ami még ennél a falnál is korábbinak bizonyult. Hogy ezeknek a korai építési periódusoknak fellelhetők-e egykorú emlékei máshol is, azt elsősorban egy templomon belül végzett kutatás tudná tisztázni – ami azonban sajnos egyelőre nem szerepel a műemléképület fenntartójának tervei között.

Lesz viszont újabb feltárás az északi oldalon, ahol a közeljövőben Fodor László, az egri vármúzeum régésze kutat majd. Ennek során talán sikerül pontosabban keltezni az északi helységsor építését is, amely az egész templom építéstörténetéhez szolgáltathat fontos adalékokat.

A kutatások a templom környezetét, történetét bemutatni szolgáló pályázaton belül folynak. Az ásatás végeztével üvegfalú épületet emelnek majd az egykori északi helységsor helyére, amelyből a kriptába is le lehet majd jutni – ebben kőtár várja majd az érdeklődőket.