Kardok fedhetik fel a királygyilkosság hátterét

A Képes Krónika Kun László halálát bemutató illusztrációján a merénylők kezében nem kun szablya, hanem egyenes kétélű kard van. Ez a királygyilkosság hátterét árnyaló, magyarázó kiegészítés lehet a szűkszavú írott történethez – veti fel szerkesztőnk, Kovács Olivér, a hamarosan megjelenő, A kard regénye című tudományos ismeretterjesztő könyvében.

 

 

A kard regénye egy gazdagon illusztrált, alapvetően kultúrtörténeti jellegű tudományos ismeretterjesztő könyv, amely ennek a fegyvernek a több mint ötezer éves történetét mutatja be a kezdetektől, vagyis a Kaukázus térségétől és Anatóliától egészen a Star Wars fénykardjaiig. A szerző Kovács Olivér nem csak a legújabb kutatási eredményekkel ismertet meg, de maga is több teóriát alkot, ezek közül az egyik a Képes Krónika kép ábrázolásaihoz kapcsolódik.

Mint A kard regényében írja (a szöveget kivonatolva közöljük): „A Képes Krónika a legfontosabb összefüggő képi forrásanyagunk a 14. századból. Az 1360 táján készült mű összesen 139 képes ábrázolást, iniciálét és lapszéli díszítést tartalmaz. Bár az azonosítatlan miniátor munkáján látszik az itáliai festőiskolák hatása, viseletek tekintetében teljesen egyedi, így hitelesnek tekinthető. Természetesen ez a hitelesség a 14. századra vonatkozik, a korábbi eseményeknél, szereplőknél nem akart és nem is tudhatott archaizálni.

A festő tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a különböző származású és kultúrkörhöz tartozó szereplőknek milyen kard dukál. Erről már a nyitókép is tanúskodik, amelyen I. Lajos királyt láthatjuk középen, két oldalán támogatóival, híveivel. A király emberei nem keverednek egymással: egyik oldalon a „nyugatos” alattvalókat láthatjuk, páncélozva, sisakot viselve, a másikon kunok, besenyők állnak süvegben, kaftánban. Két kard is szerepel a képen. A nyugatos oldalon egyenes, kétélű fegyver – ezek a karcsú és különböző hosszúságú, egyenes kétélű pengéjű kardok vannak jelen végig a teljes műben. Egy ízben, III. István 1162-es koronázásakor egy keleties öltözékű személy kezében van ilyen kard, egyébként nyugati ruhába, páncélba öltözött szereplők forgatják. A királyok kezébe is ilyen kerül.

A keleties öltözetű alattvalóknál is van egy kard, pontosabban egy szablya. Ez „keleti” szereplők kezébe kerül, egyfajta jelzés a származásukra. Elsőként Attila hun királynál láthatunk ilyet, majd Lél vezérnél. A mongolok is szablyát forgatva kergetik a kardos magyarokat.

Ezek után azt várhatnánk, hogy kunok mindig ilyen fegyvert használnak, ám a sátrában már vérbe fagyva fekvő IV. (Kun) László király körül kétkezes, egyenes kardokat szorongatva lopakodnak a merénylői. Vajon mi lehetett az oka, hogy a miniátor ennél a képnél eltért a megszokott kardábrázolástól? A logikája szerint a kunnak ívelt kard, szablya dukál. Azt, hogy egyszerűen tévedett volna, nyugodtan kizárhatjuk, hiszen az ábrázolásai meglehetősen konzekvensnek tűnnek, ráadásul a Krónikát megrendelésre alkották meg, így pontatlan sem lehetett. 

A Képes Krónika  szövege Kálti Márk munkája, aki nem sok szót vesztegetett IV. László meggyilkolására, mindössze ennyit írt: „Ezután rövidesen, az Úr 1290-ik esztendejében, hétfői napon, nem sokkal szűz Szent Margit vértanú ünnepe előtt, a kőrösszegi vár közelében maguk a kunok – akikhez pedig annyira húzott – a királyt nyomorúságosan megölték”.

A Képes Krónika hetven évvel készült a királygyilkosság után. Ez három nemzedéknyi idő, vagyis a merénylettel kapcsolatos történetek még foroghattak a közbeszédben és a családi emlékezetben is. A király halálának következményei már korábban elgondolkodtatták a történészeket, hogy a kunoknak vajon érdekükben állhatott-e a megölése. Feltehetően nem, hiszen a halálából nem ők profitáltak, hanem a tovább marginalizálódó királyi hatalom révén leginkább a folyamatosan erősödő oligarchák. Ugyan középkori forrás nem maradt fenn a merénylet hátteréről (bár elkövetőinek a nevét és a megtorlás részleteit a nem sokkal későbbi Budai Krónikából ismerjük), van olyan történészi feltételezés is, amely konkrétan Borsa Kopaszt gyanítja a királygyilkosság mögött. Nem lenne meglepő, ha a merénylet után is közismert lett volna egy olyan történetmagyarázat, amely szerint a merénylők a gyilkosságot valamelyik tartományúr megrendelésére hajtották végre. 

 

 

A Képes Krónika elkészülte idején I. Lajos, a magyar Anjou-dinasztia második királya uralkodott, akinek apja csaknem negyedszázadon át küzdött az oligarchákkal, így a hosszú és pálfordulásokban gazdag életet megélt Borsa Kopasszal is. A családi emlékezetük nyilván őrizte ennek a gyakran gyötrelmes időszaknak az emlékét. Hogy ők (vagy az udvari emberek) igényelték-e a királygyilkosság történetének „megtoldását”, vagy a miniátor volt, aki a képi eszközeit használva önállóan döntött a merénylet árnyalásáról, nem tudjuk. A középkori ember sokkal inkább tudott képekben, szimbólumokban gondolkodni, így az egyenes kardokkal a kezükben lopakodó kunok láttán pontosan tudta, hogy nem „kunként”, hanem valakinek a felbujtására cselekednek. Ezen az oldalon tehát a kép nem csupán illusztráció lehet, hanem a szöveges történet kiegészítése, javítása is, tulajdonképpen az egyetlen egykorú leírt, azaz rajzolt forrás egy politikai merénylet hátteréről.”

Kovács Olivér: A kard regénye című könyve a Martin Opitz Kiadó gondozásában jelenik meg a Könyvhétre, 2024 júniusában.