Keresik az első jáki templomot is

A jáki apátsági templom előzményei és építéstörténete szempontjából is rendkívül fontos az épülten belül most kezdődő újabb kutatási ütem.

A magyarországi középkori építészet egyik emblematikus darabja a jáki Szent György- (egykor bencés apátsági) templom, amelynek a környezete meglehetősen jól ismert dr. Valter Ilona és Hajmási Erika csaknem két évtizeden át tartó kutatásainak hála, azonban sok megválaszolatlan kérdés van még az épület „előtörténete”, illetve építéstörténete szempontjából. Nem lehetett teljes a templomot - és a tőle nyugatra álló Szent Jakab-kápolnát - övező temető kutatása, illetve teljességgel ismeretlen volt régészeti szempontból a templom belső tere is.

Az újabb, immár az átfogó műemléki rekonstrukcióhoz kapcsolódó kutatás még 2019-ben vette kezdetét dr. Pap Ildikó Katalin ásatásvezető régész, illetve Sarkadi Márton építészmérnök, műemlékvédelmi szakértő, a helyreállítási munkák Szombathelyi Egyházmegye által megbízott szakmai koordinátora vezetésével. Ugyan a Szent György-templom felszenteléséről rendelkezünk 1256-ból egy okleveles említéssel, amely vélhetőleg az építkezés befejezését jelzi, s az eddigi kutatás szerint építési munkálatai már 1220 körül megkezdődtek, éppen a 10. század végén, 11. század elején létesített pogány-, majd később keresztényként hiátusmentesen tovább élő temető miatt feltehető, hogy a 13. századot megelőzően is állhatott szakrális épület a területen. A szintén 13. századi Szent Jakab-kápolna kutatása során az 1990-es években egy korábbi épület maradványát találták meg alatta, amelyet egy Salamon érme a 11. század második felére datált, ám a temetőben az Árpád-kori temetkezések a mai templom körüli sűrűsége arra utal, hogy egy másik, a mai Szent György-templom helyén álló épület lehetett a terület centruma.

A 2020 őszen elkezdődött ásatási szezon eddigi egyik nagy eredménye, hogy teljes mélységben sikerült feltárni a templom sekrestyéjének keleti falánál az úgynevezett apáti kápolna visszabontott, félköríves záródású apszisát, amelynek kutatását eddig az itt futó, most kiváltásra került esővíz-elvezető csatorna akadályozta. Az apszis láthatóan együtt épült a sekrestye alatti alapozással. Az apáti kápolna, a sekrestye és a Szent György-templom egymáshoz való viszonyának tisztázását a további kutatástól várhatjuk. Tavaly a déli mellékhajó feltárása során olyan észak-déli irányú falat azonosítottak, amely a mai templomtól egykor délre álló kolostor irányából fut a főhajó felé, így akár ott is számolni lehet egy épület, talán a korábbi templom megtalálásával.

A télre tervezett belső kutatástól azt várják, hogy sikerül pontosítani az épület 13. századi építéstörténetét, az építkezés során bekövetkezett tervváltás folyamatát. Az ugyanis már régen felismert tény, hogy az építkezés kezdetén régiesebb hosszházat terveztek, szűkebb mellékhajókkal, eggyel több pillérpárral, majd menet közben változtattak a terven. Azzal kapcsolatban azonban még sok kérdés maradt fenn, hogy milyen is lehetett pontosabban az eredeti terv, és milyen lépésekben folyt le a tágasabb, szellősebb hatású hosszházat eredményező tervmódosítás. Látványos eredményt várhatunk a déli torony alatti szondáktól is, hiszen az itteni kifestések alapján még Entz Géza feltételezte, hogy erre a helyre temethették a ma látható Szent György-templomot és vele az apátságot alapító Jáki Nagy Mártont, aki még az 1230-as években, vagyis az építkezés befejezése előtt hunyt el. Azt már most is tudjuk, hogy vannak középkori temetkezések ezen a területen, de a feltárással remélhetőleg azonosítható lesz az alapító temetkezése.

Fotó, szöveg: Kovács Olivér