Konyhafeltárás a visegrádi palotában

Buzás Gergely beszámolója a visegrádi királyi palota konyhájában végzett 2016. évi feltárásról.

 

 

A visegrádi királyi palota XIV. század közepén épült épülettömbjének nyugati kaputornyától délre eredetileg csak egy fehérre meszelt, vörös kváderosztással díszített vakolatú kerítésfal húzódott.1 Ehhez belülről utólag egy földszintes, egytraktusos épületszárny épült hozzá, amelyet egy nagyméretű konyhaüzem számára alakítottak ki. Központi tere egy 29 m hosszú terem volt, amelynek két végét egy-egy nyitott tűzhely foglalta el, melyek kéményboltozata faragott, profilált hevederívekre támaszkodott.

A hevederíveket a vékonyabb udvari homlokzati falon két kis támpillér támasztotta meg. A terem keleti falának középen egy sütőkemence tüzelőajtaja nyílott, maga a kemence az udvarra nyúlott ki. A konyha nagy terméhez észak felől egy négyzetes helyiség csatlakozott, amelynek délnyugati sarkában kialakított falifülkéből kifolyócsatorna vezetett az utcára. Ennek alapján a funkciója mosogató-tálaló helyiség lehetett.

Az épületszárny Zsigmond-korra való keltezését a tálalóhelyiség nyugati homlokzata előtt, a kifolyócsatorna szivárgóaknája által már vágott feltöltésből előkerült két Zsigmond parvus és egy Zsigmond-dénár tette lehetővé.2 A központi terem déli oldalához kettő, az északihoz hasonló, négyzetes alaprajzú, külön bejáratú helyiség csatlakozott. A XV. század második felében, a palota Mátyás-kori átépítése idején az egész épületszárnyat átalakították.