Könyvismertető: A kard regénye

Egy új könyv, amely a régészet, művelődéstörténet és történelem szemszögéből mutatja be az egyik legikonikusabb fegyvernek, a kardnak az öt évezredes kultúrtörténetét. Buzás Gergely – A kard regénye egyik szakmai tanácsadója – könyvismertetése.

Kovács Olivér könyve a Martin Opitz kiadónál jelent meg a 2024-es Könyvhéten. Ezzel az ízléses kivitelű, magas színvonalú és olvasmányos szövegű, gazdag képanyagú kötettel egy olyan mű jelent meg a magyar tudományos ismeretterjesztő irodalomban, amely sajnos korántsem jellemző a hazai könyvkiadásra. Pontosabban ezt a műfajt, amely külföldön – különösen Nagy Britanniában – mindig is sikeres volt, a magyar nyelven olvasó közönség leginkább magyar kiadók által sok évvel eredeti megjelenésük után, már olcsón megvásárolt és szintén olcsón, inkább rosszabb, mint jobb minőségben lefordított kötetekből ismerhették.

Pedig e könyvek receptje viszonylag egyszerű: végy egy szerzőt, aki tud fogalmazni és írni, szenvedélyesen érdekli a téma, ismeri a legjobb kutató-szakértőket és nem restelli megkeresni őket szakmai kérdésekkel, ugyanakkor jól tájékozódik a tudományos élet általában mély árkokkal szabdalt világában. Persze az is fontos, hogy a szerződnek adj elegendő időt, hogy a témának szentelhesse a figyelmét. Nem kevésbé fontos, hogy szerezz elég pénzt, jó tördelőt és grafikust hogy a szerződ munkája megfelelő minőségben jelenhessen meg. Meg persze az sem árt, ha arról is gondoskodsz, hogy aztán a könyv eljusson mindazokhoz, akiket érdekel, és így a vállalkozásod akár még sikeres is lehet.

Bár egyszerűnek tűnik a recept, mégis alig van rá példa, hogy ezt ma Magyarországon egy kiadó képes lenne teljesíteni. Az ismeretterjesztő könyveket hazánkban jellemzően nem professzionális írók, hanem vagy kutatók, vagy dilettánsok próbálják meg írni. Az első esetben az eredmény a művelt nagyközönség számára általában túlságosan száraz és unalmas, a második esetben értéktelen lesz. Az ideális szerző tipikusan a szakújságíró lenne, akinek megvan a szükséges képzettsége és gyakorlata úgy tudományos ismeretek értelmezéséhez, mint azok lényegének átadásához. Az ő hivatása éppen az, hogy híd legyen a kutatók és a nagyközönség között: megértse, amit a tudós mondani akar és le tudja fordítani arra a nyelvre, amit a laikus olvasó is megért. A történettudományok területén azonban hazánkban egy kezemen meg tudnám számlálni azokat a szakújságírókat, akikre ez a jellemzés ráillik. Ez a tény elsősorban a magyar sajtó jelen állapotáról állít ki lehangoló látleletet. Arra az utópisztikus igényre, hogy ezek a szerzők a munkájukból tisztességesen meg is tudjanak élni, meg nem is igazán érdemes szót vesztegetni. A könyvkészítés és könyterjesztés nem kevésbé reménytelen szélmalomharcáról igazán a kiadók tudnának sokat mesélni. Mindezek után valóságos csoda, hogy ez a nagyszerű könyv ma Magyarországon és magyar nyelven megjelenhetett, és még nagyobb csoda lesz, ha el is fog jutni potenciális olvasóihoz.

De mitől is nagyszerű ez a könyv? Már a támaválasztása is telitalálat: a kard az emberi kultúrtörténet talán legmeghatározóbb fegyvere. Mint a szerző a könyv ajánlójának első mondatában megfogalmazza: „az első olyan fegyver, amit kifejezetten emberélet kioltására született”. Ugyanakkor egy olyan fegyver, amely ezt a szerepét már régóta elveszítette, így véres és kegyetlen valósága már eltűnt az emberek tudatából. Megmaradt azonban az évezredek óta rárakódott hatalmas mennyiségű szimbolikus tartalom, amely az egyén legfőbb értékeit látja megtestesülni benne: elsősorban a bátorságot és a szabadságvágyat. Hiszen a mesékben és legendákban ez az az eszköz, amelyre a magányos hős mindig számíthat, ha az igazságért és a szabadságért küzd.

Kovács Olivér könyve régészeti kalandokkal kezdődik: a rézkorban készült egyik első ismert kard felfedezésének izgalmas történetével, amelyet egy velencei szigeten álló örmény kolostorban fedezett fel egy fiatal olasz régésznő. Bár bronzkardok könyvében a bronzkori kardok bonyolult régészeti kronológiájával és tipológiájával is megismerkedhet az olvasó, ez valójában fel sem tűnik neki, mert mindezt egy valós világ tükreként tárja elénk a szerző. Megtudhatjuk például, hogy miért is olyan kicsiny a bronzkori kardok markolata, vagy, hogy hogyan tette a kard az ókori világ legnagyobb hősévé az őrjöngő tömeggyilkos Akhilleuszt, illetve, hogy miként tükröződik a bronzkori kovácsok tragédiája a sánta Hephaistos történetében.

A könyv következő része, a vaskardok első könyve a mitológiánál már több történelmet tartalmaz az ókori birodalmak felemelkedéséről, amelyben nagy szerepet játszott a vasfegyverek, így a kardok tömeggyártása is. Majd a középkor hajnalán többek között megismerkedhetünk egy újfajta fegyver, a szablya születésének titokzatos történetével is.

A vaskardok történetét a képzelt kardok első könyve szakítja meg. Valós és képzelt középkori hősök: Attila, Arthur, Beowulf, Roland, Mohamed kardjait mind csodatévő képességekkel bíró és nem egyszer saját akarattal rendelkező fegyvereknek írják le a költők és krónikások, és ma is éppúgy a mesék főszereplői, ahogy a középkorban is azok voltak.

A vaskardok második könyve a középkori lovagok és szamurájok valódi kardjaival kezdődik, majd a zsoldosok és sorkatonák kardjaival folytatódik. A könyv nem csak az európai kultúrkör, hanem a kelet kardjaival is behatóan foglalkozik, hiszen ezek folyamatosan hatottak egymásra. Végigkövethetjük ezeken a lapokon a középkori kardok alakváltozásait és ami ezt kikényszerítette: funkciójuk átalakulását. A középkorban született meg a már-már tudományos alapossággal művel, kódexekben lejegyzett vívás tudománya, amely a kardnak új funkciót ad majd az újkorban, mikor már a harcterekről kiszorul, és párbajfegyverré, státusszimbólummá, végül sporteszközzé válik.

Ez az új szerepkör alapozza meg aztán az utolsó fejezetben, a képzelt kardok második könyvében leírt új kardkultuszt, ami a romantikus regényekben született meg és a tudományos fantasztikus filmekben érte el csúcspontját már a mi életünkben.

Az olvasó egy lebilincselően izgalmast, magával ragadó stílusban megírt történetet követhet végig a bőségesen illusztrált 350 oldalas könyv lapjain, miközben szinte észrevétlenül, de igen alaposan megismerkedik az emberiség történelmének legutóbbi öt évezredével.

És egy végső jó tanács a leendő olvasónak: csak olyankor kezdjen bele a könyvbe, amikor van lehetősége teljesen elmerülni a lapok között, mert nem fogja tudni letenni, amíg az utolsó oldalra nem ér!

Buzás Gergely

2024. június 30.

A kard regénye megrendelési lehetőséggel a Martin Opitz Kiadó honlapján