Valószínűleg már a 13. században kápolnát építettek Pécsett a székesegyháztól északra lévő területen, ahol később Miklós püspök híres Aranyos Mária kápolnája állt – állapította meg a 2011 őszén végzett kutatás.

Nem volt előzmény nélküli az Aranyos Mária kápolna, amelyet G. Sándor Mária és Gerő Győző 1978-tól tárt fel a székesegyháztól északra lévő területen, az egykori püspökvár más épületeivel együtt. A terület korai beépítésére már az akkori feltáró munka is fényt derített, hiszen sikerült azonosítani a püspöki palota eddig ismert legkorábbi előzményét, egy 11. századi lakótorony maradványait. Sándor Mária a feltárás során egy 11. század második feléből származó nagyméretű oszlopfőt is talált, amelyet az 1064-es tűzvész utáni újjáépítés során faraghattak és a torony földszintjéhez tartozhatott. A toronyhoz keletről egy nagyobb épület, vélhetően nagyterem is tartozott – nem sikerült azonban egyetlen olyan maradványt sem azonosítani, amely az Aranyos Mária kápolna 14. századi elkészülte előtt a püspökök magánkápolnája lehetett volna.

A tavaly év végén végzett kutatás több falmaradványt (részint épület-, részint védőfalat) azonosított, sőt sikerült az Aranyos Mária kápolna helyén korábban állt kápolna építési periódusait is tisztázni. A terület egy támfaltól eltekintve egészen a 13. századig beépítetlen maradt. Ekkor emelték az igényes kialakítású épületet, amelynek vörösmárvány és márga lapokkal burkolt padlója az Aranyos Mária kápolna falai alatt volt azonosítható. Bár alig másfél évszázadon át állt csupán, kétszer is bővítették nyugati irányban, majd a nyugati falat megköpenyezték. Időközben lebontották a püspöki palota korábbi lakótornyát és a kápolnától északnyugatra egy újat építettek. A kápolna a 14. század közepéig állt, amikor a nyugati előcsarnoka kivételével az egészet elbontották, hogy Miklós püspök utasítására felépítsék az Aranyos Mária kápolnát, amely neki és az utána következő – és a pécsi középkori egyetemet megalapító – Vilmosnak is temetkezési helye lett. A 13. században emelt új lakótorony is csupán a 14. század második feléig állt, hiszen Vilmos a régi püspöki palotát teljesen újjáépített, így nem volt már szükség a régi toronyra. Ezekben az években ismét gyökeresen megváltozott a püspökvár, hiszen az elbontott torony helyére belső várfalat építettek, s valószínűleg ekkor emelték meg a palota és a kápolna közötti kert szintjét is. A belső várfal teljes kiépítésére szakaszokban, de rövid idő alatt került sor: valószínűleg már a 15. század legelejére végeztek a munkával.

Hogy az Aranyos Mária kápolna pontosan mikor, milyen körülmények között pusztult el, nem tudjuk. Az oszmánok végleg 1543-ban foglalták el a várost és 1686-ig ott is maradtak. Gazdag kereskedővárosként (Evlija Cselebi egyenesen Isztambulhoz hasonlította) többnyire békében élt a környékét feldúló csetepaték ellenére is. Maga a püspökvár is meglehetős épségben vészelte át a hódoltság idejét. A 16. század közepén – a török hódítás előtt – Oláh Miklós még elragadtatással írt a kápolna szépségéről a Hungaria című művében. Az épület sorsát talán egy tűzvész pecsételte meg, de ludasak lehetnek akár Zrínyi Miklós horvát bán katonái is, akik egy 1664-es visszafoglalási kísérlet során felrobbantottak a püspökvár falának egy szakaszát (a kápolnától keletre álló, korábban a középkori egyetemként azonosított épület ebben a detonációban sérült meg végzetesen). Akárhogy is történt, az Aranyos Mária kápolnát a 17. században lebontották, az 1687-es felmérési rajzon már nem látni a maradványait.

Részletek Buzás Gergely „Jelentés a pécsi Aranyos Mária kápolna körzetében 2011. október 24-27. között végzett kutatás eredményeiről” című tanulmányában