Középkori kályhacsempék restaurálása

A változatos formavilággal és díszítés módokkal, különböző mázszínekben pompázó csempe töredékek Visegrádon leginkább a Királyi Palota feltárásaiból, a középkori rétegek meghatározó leleteiként ismertek.

A régészeti ásatások során előbukkanó tárgyi emlékanyag feldolgozásának és bemutatásának egyik alapvető állomása a restaurálás írja Grósz Zsuzsanna tanulmányában. A több száz évig földben nyugvó tárgyak tisztítása, konzerválása, rekonstruálása szakképzett tárgyrestaurátor feladata, aki egyrészt a leleteken végzett állagmegóvási tevékenységgel lassítja a romlási – korhadási folyamatokat, restaurálással, rekonstruálással pedig kísérletet tesz a részben tönkrement műtárgy eredeti állapotának visszaállítására. A restaurátor gondoskodik a leletek fenntartásáról és továbbéléséről, művészeti és kultúrtörténeti értékük megőrzéséről. A műtárgyvédelmi beavatkozások során elsődleges követelmény a tárgyak történeti hitelességének korszerű színvonalon való megőrzése.

Egy 1991-ben végzett ásatás különösen szerencsés lelethalmaz napvilágra kerülését eredményezte. Ekkor Szőke Mátyás és Buzás Gergely ásató régészek a visegrádi Királyi  Palota területén, az északnyugati palotaszárny épületeinek feltárása közben egy Mátyás király korabeli, zöld mázzal bevont cserépkályha földbe temetett roncsait fedezték fel. A kályha eredetije a középkorban az épület emeleti szintjének egyik helyiségét fűtötte, de az épület pusztulásakor a boltozattal együtt a  kályha is bezuhant a romok közé.

Hogyan lett a töredékekből rekonstrukció? Részletek Grósz Zsuzsanna tanulmányában