Középkori várak: úton az utánnyomás

Hamarosan megérkezik a nyomdából az újabb adag az európai várépítészet fejlődését bemutató, gazdagon illusztrált kötetből.

 

 

„Várak. És persze királyok, lovagok, ostromok. Aligha akadnak a középkornak erőteljesebb asszociációi, mint amelyek ennek a sajátos építménynek a nevéből kibomlanak.

A vár a középkor jelképe, nem véletlenül, hiszen nem csak az építészeti megoldásai fontosak és sajátosak, hanem a társadalom is, amelyben megszületett, és fejlődött.

A kötet ezt a több évszázados történetet gombolyítja végig, felidézve az antik gyökereket, a római birodalom hadi építészetét, amely részben az alapját jelentette a középkor várépítészeti megoldásainak. Végigvezet a várak szerepének specializálódásán, amelynek az eredménye a középkor végére a várpalota (aztán később a kastély), illetve – elsősorban a lőfegyverek megjelenése miatt – az erőd lett. Segíteni igyekszik abban, hogy az olvasó ne csupán az alapfogalmakkal legyen tisztában, de lássa azt is, hogy a várépítészetben bekövetkezett változások mögött mindig a társadalom, a hatalmi struktúra, a harcászat átrendeződése állt. Ugyan speciálisan magyar várépítészetről nem beszélhetünk, hiszen a középkori Magyarország szervesen illeszkedett Európa kulturális és társadalmi szövetébe, de a nagy európai folyamatok leírása mellett a magyarországi várak részletes bemutatásával szemlélteti a különböző vártípusokat.

A történelem iránt fogékony olvasót igyekszik megszólítani a kötet, ám a szerzői törekedtek arra, hogy különösebb előképzettség nélkül is érthető és átélhető legyen a várak – s így a középkor egy metszetének – története.”

 

 

Így a fülszöveg, amely a kötet célkitűzéseit foglalja össze. Születésének két gyökere is van: a szerzőpárosnak a műemlékem.hu magazinban 2011 telén megjelent Kis magyar várhatározó című sorozata, illetve a Virtuális Vártúrák – Régi váraink új fényben, az a film, illetve a hozzá csatlakozó kiállítás, amely virtuális rekonstrukciók segítségével mutatja be a magyar várak történetét. Így nem csak a kötet tervezésében és kivitelezésében, de képanyagának összeállításában is nagy szerepet játszott a Pazirik Kft., hiszen a példaként tárgyalt magyarországi várak már nem középkori formájukban állnak (ha állnak egyáltalán).

 

 

Buzás Gergely, régész - művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának igazgatója. Szakterülete a középkori építészettörténet. 

1965-ben Pécsett született. 1989-ben, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, régészet-művészettörténet szakon diplomázott. Azóta az MNM Mátyás Király Múzeum munkatársaként Visegrád középkori emlékeinek, elsősorban a királyi palotának a kutatását végzi, de mellette a több középkori várat, kolostort és templomot tárt fel Magyarországon és részt vett franciaországi és szíriai középkori régészeti missziókban. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem, korábban az ELTE majd a Pécsi Tudományegyetem régészet szakán, továbbá a Budapesti Műszaki Egyetem és a Kolozsvári Babes–Bólyai Egyetem  műemléki szakmérnöki posztgraduális képzésén középkori építészettörténetet tanít. 

 

Kovács Olivér, műemlékvédelemmel, régészettel foglalkozó szakújságíró, szerkesztő, fotós és rádiós. Hivatása az épített és tárgyi örökség társadalmi kommunikációja.

1969-ben született Miskolcon, 1993-ban végzett az egri Eszterházy Károly főiskolán, történelemtanár. Több mint két évtizede ír tudományos népszerűsítő cikkeket, 2003-től szerkeszti és vezeti a Közkincs-kereső című rádióműsort. 2008-ban indította el a műemlékem.hu portált, amelyet a kezdetektől szerkeszt. 2012-től az Archeologia.hu főszerkesztője. Cikkei, riportjai, fotói internetes és nyomtatott magazinokban látnak napvilágot.

 

A kötet megvásárolható a visegrádi múzeum online boltjában: http://archeologia.shoprenter.hu/kozepkori_varak

 

továbbá a visegrádi királyi palotában, a tatai, egri, kisnánai várakban és a miskolci Herman Ottó Múzeumban