Lefelé ásva is magasodnak Regéc falai

Már a régészeti feltárás és az állagmegóvás munkálatai során is magasabbak, monumentálisabbak lettek a regéci vár falai.

Bár Regécet a klasszikus romváraink közé szokás sorolni, egyáltalán nem olyan rossz a helyzet, mint a széthordott középkori erősségek többségénél. Talán viszonylag messze volt a településtől, vagy a helybéliek kőéhségét a közelben található (és mára valóban eltüntetett) két kolostor csillapította – Regéc falai így viszonylag nagy magasságban állnak, csak eddig a vár saját törmeléke borította azok többségét.

A 13-14. század fordulóján épült és többször kibővített, átépített vár sorsa a Thököly-szabadságharc egyik epizódjaként pecsételődött meg. Regéc Rákóczi-birtok volt, így Zrínyi Ilona második házassága révén Thököly Imréhez került az akkor már inkább reprezentációs célokat szolgáló várkastély. Mivel így kuruc fészekké vált, az osztrákok 1685-ben elfoglalták. Vélhetően tudatában voltak annak, hogy amilyen könnyen jött a zsákmány, olyan könnyen el is veszthetik, hiszen a vár nehezen védhető (Rákóczi birtoknak Rákóczi György foglalta el korábban, szintén ostrommal), ezért következő évben, 1686-ban felrobbantották jó részét. Bár II. Rákóczi Ferenc nagykorúvá válva örökségeként megkapta a regéci uradalmat is, a várkastély már hasznavehetetlen volt.

A regéci vár komolyabb kutatása 1999-ban kezdődött el. Elsősorban az északi sziklacsúcson álló felsővárban folytak feltárások, majd a későbbiekben a középső vár nyugati oldalán. A déli sziklacsúcs régészetileg még szűz terület, ám a feltételezhető, hogy a földtakaró alatt akár boltozott helyiségek maradványai is lehetnek.

Az augusztus elején elkezdett állagmegóvási munkálatok, amelyeket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő finanszíroz, azokon a helyeken folynak, amelyeket már felderített a kutatás (ennek ellenére persze az építkezés közben is folyamatos a régészeti felügyelet). Így az északi csúcson álló öregtorony, illetve rondella, a keleti várfal, valamint a középső várban a nyugati várfal középső és északi szakasza újul meg. Mivel az állagmegóvás előtt a falak tövét, illetve a járószintek egy részét is megszabadították a vár törmelékeitől, helyenként újabb, csak éppen alsó szintekkel gazdagodtak az épületmaradványok. Így már jól érzékelhető a középső vár keleti oldalán álló reneszánsz palotaszárny tömegének viszonylag jó állapota: a pincével együtt három szintje is megvan. Bár a boltozatok természetesen beszakadtak, az indítások jól láthatók és könnyen kiszerkeszthetők, így nagy pontossággal lehetne rekonstruálni a reneszánsz épületet. A részletekről sok információt árulnak el a kőtöredékek, amelyekből még a kandallók is kiszerkeszthetők.

Az önkormányzat szerencsére nyitott a beruházás folytatására, így pályázni fognak, hogy az elkövetkező években szakaszosan folyhasson a vár kutatása és helyreállítása. Ennek keretén belül az eredeti bejárat feltárására és bemutatására is sor kerülhet, hiszen a vár jelenleg egy később, a kazamatákon át a Kút bástyán nyitott bejáraton közelíthető meg. Szintén érdekes feladat lesz az egykor a bejárathoz vezető út felkutatása, amelynek egyes részletei most is jól kivehetők a hegyoldalban.

A várban folytatott feltárásokat Giber Mihály régész vezeti, a helyreállítás tervezője Fülöp Róbert építész. A mostani állagmegóvási munkák október közepéig tartanak, utána megnyitják a látogatók előtt a ma még lezárt építési területeket is.