Lovagalakos csempék és mesterük

Új leletek és eredmények a németalföldi – német –magyar kapcsolatokról alcímmel írt Gerald Volker Grimm kötetnyi méretű angol nyelvű tanulmányt.

 

 

1998-ban Holl Imre kiváló minőségű késői középkori kályhacsempe-sorozatról mutatott be részletes áttekintést. Ezek többsége az egykori magyar királyság területén és a szomszédos országokban került elő. A kályháknak a fő ikonográfiai motívumai harcoló lovagfigurák voltak, egy olyan pillanatot ábrázoltak a tényleges összecsapás előtt, amikor a küzdő felek még egymásra néznek, mielőtt leengednék a fejüket az ütközés pillanatában.

Ezek  a csempék, amelyeknek nagy része a budai királyi palotában végzett ásatásokból származott, az 1950-es évek óta Holl Imre kutatásainak középpontjában álltak. Ő volt az első, aki rájött, hogy ezeknek a kályháknak egyes figuráit agyag szobrocskák alapján mintázták. Ezek meglehetősen elterjedtek voltak a rajnai régióban és Hollandiában a 15-16. században. A következő években néhány további figurát és domborműtípust is találtak, amelyeket modellként használtak a kályhacsempék díszítéséhez. Ez nemcsak a lovag-alakos, hanem más kályhacsempékre is igaz.

Kevéssel ezután egy nagyon hasonló sorozat kályhacsempe negatívot és néhány pozitívot is publikáltak, amelyeket az egykori Hanza-szövetség városában, az északkelet németországi Rostockban ástak ki. Uwe Gross – miközben a Baden-Württembergi Műemlékvédelmi Hivatal raktárában korai középkori leleteket kutatott – nemrégiben felfedezett néhány rendkívüli minőségű kályhacsempét, és erről tájékoztatta Harald Rosmanitzot, aki Speyerben újabb párhuzamokat fedezett fel. Ezek az új leletek lehetővé teszik néhány kölni töredék hozzáadását is a kályhacsempék csoportjához. Tehát mára jelentősen megnőtt azoknak a csempéknek a száma, amelyek egyes figurái és az ornamentális dekorációi közös modelleket követnek.