Magos hegyen győzhetetlen vár: kötet Csobáncról

Hangodi László történész műve roppant alapos munka, Csobánc történetének több mint három és fél évszázadát dolgozza fel.

 

 

Nemrégiben jelent meg Hangodi László történész Csobánc vára és a Gyulaffyak 1300 – 1669 című könyve. A mű már megjelenésével is tekintélyt parancsol: kemény borítójú, nagy alakú, a függelékekkel együtt csaknem háromszáz oldalas munka, ami azt sugallja, hogy a szerző aligha a Balaton-felvidéken nyaraló turisták farzsebbe való könnyű esti olvasmányának szánta. Ez a gyanú már az első oldalaknál igazolódik, azonban könyv – ha rááll az olvasó szeme, agya a régiségük okán szövegértést követelő források megértésére – váratlanul olvasmányos, már csak ezért is, mert lapjain a családtörténet és a középkori előzmények után a Mohácsot követő törökellenes harcok, a végvárvonal története elevenedik meg. A könyv ebben a tekintetben jelentősen túlmutat önmagán, hiszen Csobáncon kívül Hegyesdről, Szigligetről, Tihanyról, vagyis a Veszprémtől nyugatra húzódó térség történetéről is ad olvasnivalót. A források elénk tárják a végvárak mindennapjait, a hadjáratoktól az egyszerű csetepatékig.

A szerző érdeme, hogy nem okoskodik, nem ítél. A történelmi figurák – különösen a jelentősége okán szinte főszereplőként megjelenő Gyulaffy László, a bajvívó, az „Achilles Hungaricus” - a források, saját szavaik, cselekedeteik által bemutatva jelennek meg. Persze az olyan alcím, mint az „Egy jellemkép árnyoldala” elárulja, hogy korántsem hiba nélküli emberről esik szó, ám a szerző itt sem fejtegetésekbe bocsátkozik, hanem megmarad a források felidézésénél. Persze tudjuk, hogy nem Grál lovagok harcoltak a 16-17. században a végeken, ám pusztán az egymás közötti konfliktusok bemutatása figyelmeztet arra, hogy a harci cselekményeket aligha lehet a jól és rosszak küzdelmévé egyszerűsíteni. Rajta kívül sok-sok érdekes sors, jellem villan fel, a halálra vert gazdától a szadista bérencen át az árulókig – elmélyedve a könyv lapjai közt egy hús-vér világ bukkan elő.

A kötet arra is figyelmeztet, hogy mennyi mindent nem ismerünk még. A legjobb példa talán erre Csobánc városa, amit még Bél Mátyás is ragyogó mezővárosként írt le, Rómer Flóris azonban csupán romjaiban láthatta. A szerző másutt udvarházakat is azonosít, ami azt mutatja, hogy szisztematikus régészeti kutatómunkával sok új adatot nyerhetnénk a térség közép- és kora újkoráról.

Hangodi László új kötete tehát pompás, nagyívű munka, feltehetően alapolvasmány a témában elmerülni szándékozók számára. A hozzájutást némiképp nehezíti, hogy csak Tapolcán, két helyen – a Főtéri-, illetve a Talentum könyvesboltban – lehet megvásárolni. Ám a végvárakba való bejutást is nehezítette egy-egy kaptató: ezért a könyvért is érdemes erőfeszítéseket tenni.