Négy könyv, négy hős, egy történet

A Raimondo Montecuccoli személyét és pályáját bemutató kötettel teljessé vált a sorozat, amely a török Magyarországról való kiszorításának külföldi hadvezéreit mutatja be. Kovács Olivér cikke a négy könyvről.

 

 

A közelmúltban jelent meg a Kronosz Kiadó „Sziluett – Korszerű történelmi életrajzok” című sorozatán belül F. Molnár Mónika könyve „A birodalom szolgálója - Raimondo Montecuccoli (1609 – 1680) címmel. Tulajdonképpen egy négy kötetből álló sorozat megjelenési sorrendben utolsó, a történetmesélést tekintve első kötete, hiszen korábban már napvilágot látott Lotaringiai Károly élettörténete Tóth Ferenc, Bádeni Lajosé Bagi Zoltán Péter és Savoyai Eugéné Oross András tollából. A négy történész egy több mint fél évszázados korszakot mutat be együttesen így, azt a háborúsorozatot, amely a török kiszorításához vezetett a Magyar Királyság területéről. 

 

Bár a négy kötet együttes bemutatójára már hetekkel ezelőtt sor került, mégis csak most jutottam oda, hogy írjak róluk. Feltett szándékom volt ugyanis, hogy betűről betűre végig olvasom őket, ami egy-egy ilyen szinte zsebkönyv méretű műnél nem nagy kunszt, együttesen azonban több mint kilencszáz oldalnyi olvasnivalóhoz jutottam.

 

 

Montecuccoli neve még csak-csak ismerősen cseng a történelem iránt hobbiszinten érdeklődők számára – más kérdés, hogy inkább negatív hangulat társul hozzá a Zrínyi Miklóssal javarészt utólag kitalált konfliktusa miatt – ám Lotharingiai Károlynak, Bádeni Lajosnak és Savoyai Eugénnek nála is keserűbb sors, a feledés jutott – legalábbis mifelénk. A meglehetősen patologikus magyar történelmi emlékezet ugyanis képtelen volt „megbocsátani” azért, mert az országot a Habsburgok megbízatásából szabadították fel, s csatlakozhatott ismét, immár óriási lemaradással Európához. Rehabilitációjukra a 19. század utolsó harmadában történt ugyan kísérlet, azonban a 20. század elején fellángolt Rákóczi-kultusz hamar győzedelmeskedett. Ez azóta is így maradt: nekünk a kurucok kellenek és kész!

 

Persze fellelhetőek még néhány festményen a négy kötet hősei, sőt 1900-ban Savoyai Eugén lovasszobrát (az alkotó Róna József) még a budai várban is felállították. Érdemes eljátszani a gondolattal: a szobor hossztengelye nagyjából a Hősök tere irányába néz. S ott vajon a korszakból kit találunk ott „hősként”? Thököly Imrét, aki Mária Teréziát váltotta a Milleniumi emlékmű alakjaként, s a cserénél kapóra jött, hogy a királynő szobra a második világháborúban összetört. Így 1954-től Thököly néz farkasszemet a messzi Savoyai Jenővel, kísértetiesen felidézve az 1697-es zentai csatát, ahol szintén szemben álltak, hiszen a kuruc vezér a szultán táborát erősítette – mint tudjuk, hasztalan, elvégre a keresztény-európai erők arattak diadalt. Ki a hős, kinek is kell szurkolnunk hát?

 

 

Szóval rendre ilyen gondolatok keringtek a fejemben, míg a négy könyvet olvastam. Fontos és hiánypótló alkotások, s talán idővel születik egy Károlyi Sándor, Pálffy János életrajz is, teljesebbé téve a korszak felidézését a magyar arisztokrácia szintén háttérbe szorított törökverő hőseivel. S könyvet érdemelne Zrinyi Miklós (a költő és hadvezér) és a fia Ádám – már csak azért is, mert ő 1691-ben a szalánkeméni csatában esett el, ahol egyébként Bádeni Lajos vezette győzelemre a felszabadító hadakat.

 

Szóval ezek jó és hasznos könyvek. Annyira, hogy bár a sorozat teljes, folytatásért kiáltanak. 

 

 

2025. július 21.