Pénzt is vertek az első visegrádi várban

A visegrádi Sibrik-dombon álló egykori római erőd, majd ispáni vár történetének utolsó fejezetéhez tartoznak a napokban feltárt leletek.

 

 

A 4. században épült Sibrik-dombi római erőd történetének korai korszaka meglehetősen régóta ismert már, míg a népvándorlás-, majd államalapítás kori történetére az immár harmadik évadja folytatott kutatás világított rá. Ugyan sok kérdés még megválaszolásra vár, az azonban már biztos, hogy egy cölöpszerkezetes faépítmény állt az erőd középső, nyilván leginkább kiemelt részén. Az ehhez tartozó leletanyag 8-9. századi, vagyis úgy tűnik, hogy az erődöt használták a honfoglalás előtt is, s az itt kialakított ispánság bizonyos szempontból folytatása volt a korábbi hatalmi struktúrának. Az első ezredforduló éveiben a vár közepén kőtemplom épült, az ispán feltehetően a szomszédos római toronyból kialakított lakótoronyban lakott. A templom előtti téren az idén, Boruzs Katalin ásatásán hatalmas, 10-11. századi terménytároló vermek kerültek elő, és egy náluk későbbi, de még valószínűleg 11. századi kisméretű veremház. E korszak tekintetében az idei leletanyagból különösen érdekes egy Szent István dénár töredéke, és I. Géza király dénárjának hamisítványa. 

Az ispáni központ azonban nem volt hosszú életű – már a 11. század végén veszíthetett korábbi jelentőségéből, miután I. László átszervezte az államigazgatást. Az ezt követő másfél évszázad az, amiről a legkevesebbet tudunk, s amihez a napokban feltárt leletek szolgáltatnak érdekes adalékot. A vártemplom déli előterében már tavaly előkerült egy 13. századi veremház, idén pedig mellette egy olyan félig földbemélyített, cölöpszerkezetes épületet sikerült feltárni, amelyben a 13. század elején vert friesachi dénárokat, számos réz és ezüsthulladékot valamint két olyan verőtövet is találtak, amelyek friesachi dénárokhoz hasonló méretű és formájú pénzérmék verésére szolgáltak.

Mivel ebből a korból nincsenek írott forrásaink a visegrádi várról, kérdéses, hogy vajon ki verethetett itt pénzt. 

A tatárjárás derékba törte a Sibrik-dombi vár további életét. A kőanyagát a 13. század közepén a fellegvár, illetve a lakótorony (mai nevén Salamon-torony) építéséhez használták fel, vártemplomát is lebontották és Visegrád immár a ma ismert helyén, a Duna partjához közelebb született újjá.