Régészeti kalandozások: Esztergom-Várhegy kutatási program

Október elején rendezte meg a Forster központ az ozorai várkastélyban a Régészeti kalandozások című konferenciát. Sorozatunkban ennek nyomtatott formában megjelent előadásait adjuk közre.

A fontos földrajzi zónák és kereskedelmi utak találkozásánál fekvő esztergomi várhegy a középkori Magyarország egyik legfontosabb politikai és kulturális központja volt. A Szent István korától évszázadokig kiemelt királyi, majd érseki székhely épületegyüttesei az oszmán háborúk korában nagyon komoly károkat szenvedtek, jelentős részüket pedig az új főszékesegyház 19. századi építkezései pusztították el véglegesen. Egykori emléküket a sokszor rendkívül pontatlan koraújkori metszetek és ábrázolások, valamint az oszmánok kiűzését követően készült mérnöki felmérések őrizték meg. Az 1930-as években megindult régészeti, történeti és művészettörténeti kutatások eredményeként mára komoly előrelépést sikerült elérni a várhegy főbb épületeinek építéstörténete és egykori kinézete terén, de még nagyon sok feladat maradt a kutatás számára.

Ebből a szempontból kiemelten fontos terület a várhegy északi fele, ahol a korai uralkodói központ, majd érseki palota állt, s ahol a Bazilika építést kísérő tereprendezés pusztításai ellenére még komoly esély van régészeti maradványok előkerülésére.