Szakrális emlékhely lesz a templomromból

Korántsem egy egyszerű falusi templom méretű épület állt a budakalászi kálváriadombon a 13. század második felétől: a Kalászi-nemzetség nagyívű átépítéssel, bővítéssel igyekezett elnyerni az üdvösséget.

Budakalász – vagyis a középkori Kalász falu – első temploma a 11-12. században épülhetett. Sokkal többet egyelőre nem tudunk a keletelt, egyhajós épületről, s az ismereteink a jövőben is korlátozottak lesznek, hiszen a 13. század második felében szinte példátlan módon kibővítették az épületet. A korábbi templomból egyelőre feltárhatóan csupán egy északi falszakasz maradt meg, amelyet a későbbi átépítés során belefoglaltak az új épületbe, logikusan, hiszen ebbe az irányba a domb meredeken leszakadó fala miatt nem lehetett bővíteni az együttest. A mellé később épített kápolna falán nyomokban némi festett vakolat is fennmaradt – a restaurátorokra vár, hogy ebből rekonstruálják a legalább 500 éves kifestés részletét.

Bár a teljes templomot nem lehetett észak felé bővíteni, egy kicsi, patkóíves szentélyű kápolna mégis épült hozzá ezen az oldalon a 13. század során – talán már egyik ütemeként, talán az előkészítéseként a nagy átépítésnek. Ennek során egy egyenes szentélyzáródású, hatalmas, 11 méter széles és legalább 23 méter hosszú épületet emeltek, a nyugati oldalon méretes karzattal: utóbbi a kegyúr számára készülhetett, aki nyilvánvalóan a hatalmas beruházást finanszírozta.

Mivel személyéről okleveles említés nem maradt fenn, kilétére csak következtetni tudunk. A Kalászi-család egyik tagja a század második felében bizalmi rangra emelkedett a késő Árpád-kori királyi udvarban, s vélhetően az ezzel együtt járó anyagi gyarapodásból finanszírozta a plébániatemplom bővítését. Ugyanakkor az udvari szolgálatért szerzett javadalom arra nyilván nem volt elegendő, hogy saját monostort alapíthasson, hát így igyekezett tenni a saját és családja lelki üdvéért.

Az új templom szentélye és a kápolna keleti része közt ezután alakítottak ki közös parcellát a korábbi temetkezések számára. A későbbiekben egy másik, immár valódi osszáriumot is építettek a templom délnyugati csücskében.

Kalász középkori temploma a jelenlegi leletanyag szerint nagyobb átépítések nélkül élte meg a 16. századot. A templom elhagyásáról egy 1534-es kiadású pénzérme árulkodik: ez után hagyhatták el a török korban a templomot, ami pusztulásnak indult. Az ismételt birtokbavételről egy 1686-os érme tanúskodott egy magasabb feltöltési rétegből.

A középkori templomot a kijavítása után ismét használták, egészen a 18. század közepéig, amikor felépítették a dombtól északra fekvő völgy lábánál – részben nyilván az itteni köveket felhasználva – a ma álló szerb templomot. Csak a felszínen lévő köveket vitték el, ennek köszönhetően az ásatás során a középkori templomból másfél méteres falakat sikerült feltárni. A templom alsó részének szerencsés megmenekülését a vastag törökkori feltöltődés is segítette.

A budakalászi középkori templomot 2011-ben kezdte el feltárni Tomka Gábor régész.A feltárást Budakalász város önkormányzata finanszírozza és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága végzi. Az ásatás végeztével a jelenleg is egyházi tulajdonban lévő területre visszakerül a kálvária, a rommezőből pedig szakrális emlékhelyet fognak kialakítani.