tematikus keresés térképes keresés közkincs-kereső

Szegeden a magyarok Margatban

A február 21-én megnyíló Akkor és Most – Magyarok Margatban című kiállítás az elmúlt évek legjelentősebb szentföldi keresztesekhez kötődő régészeti feltárásának az eredményeit mutatja be a nagyközönségnek.

A magyar misszió Major Balázs vezetésével 2007-ben kezdte el feltárni a Földközi-tengertől nem messze álló Margat várát Szíriában. A hatalmas erődítményt még 1062-ben kezdték el a helyi törzsek építeni. A jelentős kiépítések a 12. század derekán folytak, amikor évtizedeken át a keresztes Mazoir-család volt a vár és az alatta elterülő város, Valenia ura. A Mazoir-ok 1187-ben eladták az erődítményt a johannita lovagrendnek – néhány hónappal később pedig a keresztesek hattini vereségét követően elesett Jeruzsálem.
Az északra fekvő Margat szerepe felértékelődött. Valenia város püspöke a várba költözött, a lovagrend lázas építkezésbe, az erődítmény megerősítésébe fogott. Jeruzsálem elvesztése után valószínűleg Margat volt az akkói átköltözésig a rend központja, s itt tartották egyik legfontosabb nagykáptalanjukat is 1204 és 1206 között, amelyen módosították a regulát, a templomosokéhoz hasonlóan elsősorban harcos renddé átformálva a közösséget. A vár – nem számítva a későbbi oszmán-kori hozzáépítéseket – ma is a johannita korszak építészetét őrzi.
Korábban nem folytattak régészeti kutatásokat a várban és a külső várhoz csatlakozó, a hegy teraszaira épített erődített városban. A teljes feltárás még évtizedekig eltarthat, azonban az eredmények már most is kiemelkedőek: a hajdani várkápolnában az egykori Szentföld legnagyobb keresztes freskójára bukkantak.
A margati várnak magyar vonatkozása is van: 1218-ban, a hadjáratáról hazafelé tartó II. András király útba ejtette Margatot és johannitáknak száz márka (23 kilogramm) ezüst évjáradékot adományozott. Kétséges azonban, hogy a lovagrend megkapta-e a nagylelkű ajándékot, hiszen néhány évvel későbbről fennmaradt egy johannita levél, amelyben emlékeztetik addig beváltatlan ígéretére.