Avagy a szekszárdi vármegyeháza északi épülettömbjében folytatott feltárások eredményei. Petkes Zsolt tanulmánya.

 

 

Tolna megye egyik legismertebb és egyben leglátványosabb műemléke a 19. század első felében épített szekszárdi régi Vármegyeháza. A Pollack Mihály által tervezet épület különlegessége, hogy a helyén állt az I. Béla által alapított szekszárdi bencés monostor, melyet a középkor folyamán több alkalommal bővítettek, a 15. században pedig megerődítették.

A hódoltságot követően a bencés szerzetesek már nem telepedtek vissza a városba, a templom azonban megújult, s a régi monostorépületek helyett, azok helyén, a maradványokat felhasználva a 18. században újak épültek. 1783-ban Tolna megye rendjei vásárolták meg az épületegyüttest az új vármegyeháza kialakításához.

Az 1794. augusztus 7-i nagy tűzvészben a leromlott állapotú templom és a monostor déli épülettömbjéből kialakított Vármegyeháza épülete is leégett. A tűzvészt követő helyreállítás során szinte azonnal felmerült a bővítésének terve, így a templom maradványait elbontották, lehetőséget adva a középület északi irányú bővítésére.

Az elkövetkező évtizedekben több terv is született. Az egymástól eltérő elképzeléseket Pollack Mihály öntötte egységes formába, kialakítva ezzel az épület jellegzetes klasszicista formáját. Annak ellenére, hogy a Vármegyeháza kiépítésével a felszínről eltűntek a bencés monostor maradványai, nem merült feledésbe I. Béla király temetkezési helye.