Szlovák plébános harcolt a visegrádi várért

1870 márciusában Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter a hivatalában fogadta Visegrád plébánosát. Jozef Karol Viktorin a visegrádi vár felújítását és az oda vezető utak kialakítását akarta elérni.

Bár nevét elsősorban mint a szlovák irodalom és kultúra egyik 19. századi megalapítójaként és élharcosaként ismerik, a plébános visegrádi évei alatt a magyar-közös múlt megmentéséért, bemutatásáért küzdött. Már 1869-ben emlékművet állíttatott a vár alatt Zách Klára (az I. Károly elleni merénylet) emlékére. A miniszternél tett látogatása után a Magyar Tudományos Akadémia 1871. május 20-i közgyűlésén Arany János bejelentette, hogy a várromokat megmentik. A helyreállítási munkákat Henszlmann Imre művészettörténész és Schulek Frigyes építész vezették. A plébánosnak sikerült mozgósítania a város lakosságát is: még ebben az évben elkészült a várhoz vezető sétány.

Viktorin 1874-ben hunyt el, Visegrádon helyezték örök nyugalomra. Életének mozgalmas történetét Helena Rusnáková dolgozta fel tanulmányában.