Az egykori kút első maradványaira, az alapozásra Héjj Miklós bukkant rá 1951-ben kerítésoszlopok állítása során a palota kertjében. A régész-igazgató másfél évvel később, 1952 októberében a palota északi részén a pusztulási rétegben felfedezte a filiálélábazat, mérmű és a kúttál egy-egy vörösmárvány töredékét – az utóbbin ráadásul vízkőlerakódás is volt. Ekkor már bizonyos volt, hogy egy egykori gótikus kerti kút maradványai kerültek elő. Az ötvenes, majd a nyolcvanas években újabb töredékeket sikerült azonosítani, s 2001-ben is feltártak egy márványdarabot, ami a gótikus díszkúthoz tartozott.

Sok töredéke ugyan nem maradt meg a kútnak, a rekonstrukciója azonban már a visegrádi palota kertjében látható. A másolat mindenképpen hitelesnek tekinthető, hiszen a gótikában szigorú geometrikus szabályok szerint dolgoztak. Így a fiálé alaprajzának átmérője 31,26 centiméter volt, ami a pontosan egy királyi láb – ezt a lábazat és a sisaktöredék méretezése bizonyítja. A tál peremtöredékei hatkarélyos alaprajzra utalnak. A vízköpő méretezése szintén a királyi láb egységén alapult. A királyi lábon kívül a hüvelyk volt a kút szerkesztési rendszerének az alapja. Amelyik szerkezeti elemből pedig nem maradt fenn töredék, ott az analógiák, vagyis elsősorban a korabeli kútábrázolások, és részben a fennmaradt hasonló, tálas-fiálés díszkutak szerkezeti- és arányrendszerének vizsgálata volt a rekonstrukció alapja. Ám éppen ebből a szerkezetű kútból nagyon kevés maradt, hiszen az épen maradt gótikus díszkutak többsége medencés kialakítású.

Gótikus geometria – hogyan volt újraszerkeszthető a díszkút? Részletek a visegrádi királyi palota kerti kútja című tanulmányban