A koromszói kolostor tégla-, és fehérlő kövek által borított rommezején sokszor átmentünk gyermekként, amikor a táj szépségeiben gyönyörködtünk, vagy épp az őzek vonulását szemléltük. Patton Gábor tanulmánya.

 

 

Pesthy Frigyes 1864-ből így örökíti meg a népi emlékezetet: „… itt hajdan barátok kolostora lévén honnan még a mai napig is az alapköveket a lakosok ház építéséhez alkalmazzák…a törökök betörésekor elpusztíttatván minden korommá égettetett, s innen veszi eredetét „Koromszó”. Jelenleg e helyiség szántóföld.”

A népi szófejtéssel szemben a valós magyarázat a következőképpen hangzik. A név két elemből tevődik össze. Az előtagja égetéses erdőirtásra utal, utótagja pedig az „aszó”, amelynek jelentése: ’völgy, kiszáradt patakmeder’. A kolostor mikrokörnyezetében e névadás mindkét motívuma fellelhető: a szerzetesek idetelepülését megelőzően erdőt irthatott Koromszólakossága, így jutva további művelhető földterülethez.

A kolostorépület helyétől keletre egy kis patakocska csordogált le még a múlt század közepén is. Forrásvize mára elapadt. A neveknél maradva a kolostorhely felett áll és máig őrzi az atyák emlékét a „Barátok háta”, vagy „Barát hegy”.

 

Részletek a csatolt tanulmányban.