A visegrádi ferences kolostor 2023–2024. évi kutatásai

Összefoglaló tanulmány a visegrádi ferences kolostor 2023–2024. évi kutatásairól Buzás Gergelytől és Szőke Balázstól.

 

 

A visegrádi ferences kolostor területéről már az 1930-as években kőfaragványok kerültek elő, többek között a templomhajó falpilléreinek elemei. Ezeket akkor a budai várba szállították és csak 1946-ban kerültek vissza Visegrádra. A kolostor falmaradványai közül először 1954-ben, a Fő utca 41. kertjében, emésztőgödör ásása közben, egy 10 méter hosszú, 2 méter széles, észak-déli irányú falat találtak a hozzá tartozó téglapadlóval, ami minden bizonnyal a templom nyugati fala lehetett. A kolostor északi zárófalát és külső udvarának egyik oszlopát 1960-ban fedezték fel. A teniszpálya feletti hegyoldalban is kerültek elő ismeretlen időpontban falmaradványok, ezeket azonban nem dokumentálták. A templom előtt álló későbarokk intézőházat annak bontása közben, 1974-ben kutatta Héjj Miklós. Alatta néhány középkori falmaradványt, illetve egy korabarokk ház maradványait találta meg.

Ugyancsak ő végzett ásatásőkat 1981-82-ben a kerengő helyén. Ekkor tárta fel a káptalantermet, amelynek boltozata beomolva, eredeti helyén előkerült. A kerengőből is számos boltozati borda, egy konzol, valamint néhány reneszánsz ablakkeret töredék és egy gótikus keresztrózsa gombja került felszínre. A romoknak a ferences kolostorral való azonosítására ekkor még nem történt meg. Erre csak 1987-ben került sor, amikor Szőke Mátyás három szelvénnyel megkutatta a templom szentélyének északi felét, ahonnan a szentélyboltozat több bordája is előkerült. 1988-ban két szelvénnyel vizsgáltuk meg a templom délnyugati sarkát és a kerengő egy szakaszát, majd a kerengő feltárása 1990-ben indult meg a Mátyás Király Múzeum és az ELTE középkori régészeti tanszékének az együttműködése keretében. Az ásatás 2010-ig szinte minden évben folytatódott. Ennek során feltártuk a kerengőt és a hozzá kapcsolódó keleti és nyugati kolostorszárnyakat, valamint alattuk két periódusú Anjou-kori faépületek és a útburkolat maradványait azonosítottunk. 2004–2005-ben folytattuk a munkát a kolostor kerengője alatt, és megkutattuk a külső udvarának északi szárnyát is.

2008–2009-ben e külső udvar mögött egy Anjou-kori épületcsoportot szondáztunk meg, amelynek az egyik részlete már 1988-ban előkerült. 2015-ben folytattuk a külső kolostorudvar északi szárnyának feltárását, ahol egy Mátyás-kori kovácsműhelyt és egy kőfaragóműhelyt azonosítottunk.

2021-ben a külső udvart keletről lezáró oszlopcsarnok maradványait tártuk fel. Ezt követően 2023 őszén kezdődtek meg a „Visegrád Reneszánsza” fejlesztési program előkészítő feltárásai a Várkapitányság Zrt. megrendelésére, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének és a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának együttműködésével.