Beleástak Mátyás király halastavába

Bár nem keresték, valószínűleg Mátyás király visegrádi halastavainak egyikébe botlottak, azaz ástak bele egy megelőző feltárás során a régészek.

Egy turisztikai beruházás előtt folytattak régészeti feltárást a Visegrádi Mátyás Király Múzeum régészei a királyi palota közelében, amely – ahogy az Visegrádon általában lenni szokott – gazdag leletanyagot hozott a felszínre. Bár épületekre utaló közvetlen nyomok, alapfalak, vagy cölöplyukak nem kerültek elő, kemencék nyomait azonosították, s rengeteg házikerámiát (nagyrészt persze törötten) találtak. A 14. század második felének és a 15. század elejének (vagyis I. Lajos és Zsigmond korának) szinte valamennyi edényfajtája: fazekak, fazékfedők, korsók, poharak, kancsók, mécsesek bukkantak elő. Sok volt a fémtárgy is: csákány, bárd, kések, lakat, ajtóvasalás, kengyel, vagy épp nyílhegy a többi között.

A terület tehát ugyancsak sűrűn használtnak tűnt, ezért volt meglepetés, hogy a 15. század közepétől, éppen a település következő virágkorának idején mintha elvágták volna a történelmét.A 14. századi maradványok közelében viszont egy vastag iszaprétegekkel feltöltődött terület bukkant elő.

Mivel meglehetősen valószínűtlen, hogy évszázadokon át tartott volna az egyébként közeli Duna áradása, így az iszapos rétegre egy magyarázat kínálkozhat. Bonfini írt a palota környékén lévő halastavakról, s azoknak a nyomai még Karpe Mihály királyi kamarai földmérő 18. századi térképén is feltűnnek. Ha ezt a térképet a mai várostérképre vetítjük, kiderül, hogy ezek a tavak (méretük szerint inkább nagyobb medencék) éppen a feltárás helyén lehettek.

Nem kizárt, hogy Mátyás király a palota felújítása során a területet „kisajátíttatta”, s ott létesítették a halastavakat. A nyilván mesterséges árkokkal feltöltött medencék persze a török korban lassan kiszáradtak (hiszen nem tartották karban az árkokat), feltöltődtek, s a mesterségesen kialakított mélyedéseket visszahódította a település.