Lezárult Berzence várának második ásatási évadja. A település területén álló domb a téglavár helyenként két méternél is magasabb falait rejti, ám mégsem ez, hanem egy tavalyihoz hasonló, oda nem illő faragvány volt az elmúlt hetek legnagyobb meglepetése.

 

 

Idén folytatódott a Somogy megyei, horvát határhoz közel fekvő Berzence várának faltárása. Ahogyan egy évvel korábban is, a kutatásra Molnár István régész, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum munkatársa vezetésével, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával került sor. A pályázathoz az önrészt a település önkormányzata biztosította. 

 

 

A kutatás során a vár már korábban feltárt déli részén bővítették ki a szondákat, illetve nyitottak újakat. Mint kiderült, az egykori erősség belső udvara felé haladva a dombot délről határolóknál nagyobb magasságban álló falak maradtak fenn, nyilván mert innen nehezebben lehetett volna kitermelni a téglákat a vár pusztulása után. Ez, bár a kutatás számára nyilvánvalóan örömteli, a későbbiekre tervezett konzerválást, illetve bemutatást is megnehezíti, bonyolultabbá teszi majd. A dombtető nyugati részén lévő udvarházat, a vár tulajdonképpeni magját még nem érték el a szondákkal, hiszen a feltárás a hely adottságainak megfelelően délről észak felé szakaszokban halad. Északon ér fel a dombtetőre ugyanis az egyetlen felvezető út, így a kutatók tulajdonképpen kifelé haladnak a vár területének feltárása során. A teljes teljes kutatás és romkertként való helyreállítás még sok évig tart majd a tervek szerint.

 

 

 

A falmaradványoknak, a jól azonosítható járószinteknek, valamint a bőséges leletanyagnak hála mind pontosabban sikerül periodizálni a vár 15-17. század közti történetét, bővítéseit, átépítéseit. A leletanyag többsége megfelel annak, amit egy vár feltárása során lehet várni: a cserépanyagon kívül fegyverek, harci eszközök, illetve azok maradványai. Kétségkívül a legérdekesebbnek idén is egy 11-12. századi, kőfaragvány bizonyult. Ezt – szemben egy hasonló faragvánnyal, amelyre tavaly bukkantak rá, s legutoljára fejjel lefelé fordítva egy malomjáték asztalaként használták – két oldalán megfaragták, így nyilván beépítették valahová. Az immár két oszlopfejezet magas minőségű munka, a feltárást vezető régész szerint nem Berzencéről származnak, hanem a török korban kerülhettek a várba, talán az alig tíz kilométerre lévő – leginkább csak forrásokból ismert – johannita konvent egyik épületéből.