Ha utánad köpnek, azt jelenti, előttük jársz - Konfuciusz. A füzéri fellegvár kutatásáról és rekonstrukciójáról Rudolf Mihály építész írt portálunknak.

 

 

Ha utánad köpnek, azt jelenti, előttük jársz. (Konfuciusz)

 

„És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe,

sőt, tágas térre állatod lábaimat.”

(Zsoltárok könyve 31. rész 9. vers)

 

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesülete nem hívott meg az idei Műemléki Világnapon rendezett díjátadás visegrádi ceremóniájára, amin Füzér fellegvárának rekonstrukciója citrom-díjat kapott a bíráló bizottság javaslatára. „Elfelejtettek” meghívni, pedig ismernek, az irodám által tervezett Ózdi Altiszti- és Munkás Olvasóegylet Színházának rekonstrukciója 7 éve ICOMOS-díjat (Pro Restauro Monumenti 2010) kapott. 

Sokáig nem kívántam tollat ragadni, azt hittem elcsitul a lárma, amit Húsvét után kedden az egyesület csapott. A korábban építtetői Pro Architectura díjjal kitüntetett Füzéri Fellegvárnak adott citrom-díjat. Talán ez utóbbi díj odaítélő indoklása tetszett legkevésbé az egyesületnek. 

Eddig öt évemet tettem a Füzéri Fellegvárba. Ez semmi Simon Zoltán történész, régész kutató 15 éves munkáját, vagy Oltai Péter építész elődöm 10 éves tevékenységét nézve, azonban azt mondhatom, hogy hatalmas asszisztenciával (48 név – építész, mérnök és művész – volt a külzetlapon) és megfeszített erővel dolgoztunk. Kritikusaink nagy többsége nem járt a helyreállított várban, csak adatközlői elbeszélések és fotók által értesültek a rekonstrukcióról. 

Az első eng. terv kiadásától fél évet kellett várni az engedélyes határozatig. Időközben - félve attól, hogy elődöm Oltai Péter sorsára jutok - a füzéri sziklalépcső engedélyes tervére 7 év múlva kapott engedélyt, s a nyolcadik évben jogerősítette azt a KÖH - bejelentkeztem a központi zsűribe, gyorsítandó a folyamatot. Mivel a vár tetőterét teljesen modern építészeti eszközökkel oldottam meg, így választhattam az országos főépítész zsűrijét, ahol a rendtartás értelmében műemlékek esetén minimum eggyel több műemléki zsűritagnak kellett a bíráló bizottságban ülni, mint praktizáló építésznek.

A tervet dicsérettel elfogadták. Csak Okrutay Miklós és Ráday Mihály szavaztak munkám ellen (előbbi kevesellte a kortárs építészeti elemet, utóbbi a kabinos felvonó I. ütemű kiépítését hiányolta). Ritoók Pál tartózkodott a szavazástól. A többi kilenc zsűritag, valamint az elnök a terv mellé állt. Az építés két kivitelező-kiválasztási közbeszerzési eljárással kezdődött, s két módosított építési engedélyes terv alapján folyt. Annak rendje és módja szerint folyamatos KÖH egyeztetések, hatósági eljárások és műemléki vizsgálatok ellenőrizték munkánkat, s a kivitelező tevékenységét. Ezeket követték az EU-s pályázati ellenőrzések. 

Az MTA nagytermében 2016. november 8-án rendezett konferencián prof. Marosi Ernő akadémikus jelentősen bírálta a füzéri felsővár rekonstrukcióját előadásában. Az Élet és Irodalom 2016. december 9-i számában erről írást közölt. A cikkből kiderül, hogy írója nem járt a várban (két oltárt tételez a várkápolnába; azt hitte, meredekebbre ácsoltattuk a kápolna fölötti tetőt), nem kereste fel az általa bírált művészeket, meg sem próbálta megfejteni a művészeti rétegek miértjeit. Nem kutatta a - még akkor - Forster Tervtárat, így nem olvasta, nem olvashatta a tárgyi művészeti terv leírását, tanulmányát, fotómellékleteit. Nem tudott arról, hogy 2015. június 1-én a Képző- és Iparművészeti Lektorátus utódszervezetének rangos zsűrije (12 művészettörténész és művész zsűritaggal, köztük a Forster Kp. művészettörténészével) tárgyalta a várrekonstrukció művészeti munkáit. Hangulatkeltő cikket írt alaptalanul, három művészt hozott rossz helyzetbe. Prof. Cságoly Ferenc DLA építész, az MTA rendes tagja, a nevezett konferencián előadása végén egy rekonstruált skót, egy kiépített litván vár mellett Füzért is vetítette. Mindhárom várrekonstrukciót – a nemzeti érzelmek okán identitás-rekonstrukciónak tételezve – pártolta. A konferencia előtt Bodonyi Csaba DLA építész, az MMA rendes tagja, – Műemlékvédelem és/vagy rekonstrukció-2016. címmel – 24 kérdést tett fel a témában. Szorgalmazta a tárgy szélesebb körű megvitatását. Az egyik alapkérdése, hogy csak befejezett múlt létezik-e az építészetben, vagy gondolhatunk a folyamatos múltra is (mint igeidőre, mint műemléki gondolkodásra)?

 

 

A HVG 2017.jan 22-i cikkében Hamvay Péter publicista teljes mértékben politikai porondra vitte a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében megvalósult füzéri várrekonstrukció I. ütemét. Interjújában ugyanakkor dr. Feld István régész, történész elmondta a füzéri várról, hogy „ez az egyik legjobban dokumentálható erősségünk”. Igen, a kutatástörténet több mint 100 évre nyúlik vissza. Wittich Béla erdészeti segédtiszt kérésére a Műemlékek Országos Bizottsága 1910-ben kezdett foglalkozni a várral. Lux Kálmán rajzokat és fényképeket közölt a romokról, Pettkó Béla megfejtette az 1620-as leltár teljes szövegét. A ’20-as, ’30-as években Láczay Fritz Oszkár, majd Lux Kálmán és fia Géza rekonstrukciós terveket készített a kápolna és a kaputorony helyreállításához. Gerő László több könyvében is hírt ad Füzér romváráról. A régészeti feltárási munkákat - Ács István plébános, egri segédpüspök indítványára - Feld István és Juan Alberto Cabello régész–történész páros kezdte el 1977-ben. Munkájukat a ’90-es években Simon Zoltán folytatta, eredményeit 2000-ben, majd 2005-ben publikálta. 2006-ban újabb adalékokat közölt és Szekér Györggyel együtt kutatta a várkápolna boltozati rendjét. Kovács István 2005-ben, Osgyányi Vilmos 2006-ban kőrestaurátori terveket dokumentált. (Lásd még Országépítő 2016/02., pp. 08-13., Élő történelem - a füzéri fellegvár rekonstrukciója - epiteszforum.hu 2016.09.01. ) Simon régészeti feltárásait 2008-tól Gál Viktor folytatta. 2011-ben Kelemen Bálint és Mehrl Nándor készített elméleti rekonstrukciót a várépítés két korszakáról, majd – kérésemre 2012-ben – Kelemen Bálint és Simon Zoltán állított össze elméleti rekonstrukciós dokumentációt, amit a Pazirik KFT-vel 2015-ben tovább folytattak. 2013-ban Balogh Zsófia restaurátorművész készített művészeti tervet a boltozati és kazettás mennyezetek festéséről, valamint a falfestésekről. Szebényi Judit restaurátorművész tanulmányt és tervet dokumentált a Simon által kiásott 9 generációs kályhacsempék rekonstruált fűthető cserépkályháinak megépítéséhez. Kovács Keve DLA üvegművész ikonográfiai tervet készített a kápolna gótikus ablakainak művészi kitöltéséről. Lukács Zsófia DLA belsőépítész dokumentációt készített az enteriőr-rekonstrukciókhoz, mely dr. Várkonyi Gábor kultúrtörténész munkáján alapult. 2015 januárjában Buzás Gergely régész, történész: Jelentés a füzér vár kőtár-szemléjéről című írásában további megfigyeléseket tett a kápolna lehetséges tömegformájáról és a vár rezidenciális használatáról némely kő beazonosításával. 

Simon a teljes alaprajzot feltárta, a pince és vezérszint, valamint a Deák-ház szintjeinek boltozatmagasságait dokumentálta, a fagerendás helyiségek padlónívóit a gerendafészkekből megfejtette. Kutatta az „öt és fél” inventáriumot, melyeket a Nádasdyak idején írtak a bérbeadásokkor. Ezek a leltárak részletesek és igen pontosak, minden helyiség teljes berendezéséről hírt adnak. Szerintem mulasztásos bűnt követ el az építész, ha az alaprajz, a metszeti adatok és az enteriőrök ismeretében nem rekonstruálja a várat és nem teszi azt élővé. Ugyanez a véleménye Simon Zoltán régésznek, aki a teljes lelet megmentését a kiépítésben látja, még a modern padlás-kiállítótér megépítését is pártolja, csak a művészeti programokat negálja. 

 

 

A díj-odaítélő bizottság laudációjának kritikája:

 

- A romvár nem tűnt el, csak rom-jellege szűnt meg. Nem védőtetővel, hanem modern kori ácsszerkezettel jellemezhető padlással védett. A vár továbbra is kutatható. A továbbépítés a homlokzaton a kváderkövek beépítésével demonstrált.

 

- A kápolna ablakainak mérműveihez lehetett volna választani sárospataki, vagy kassai analógiát is, azonban a zsűri a hasonló korban épült miskolc-avasi templomi mérműveket fogadta el, így ezek maradtak a tervben. Oltai rogyasztott üveg mérmű terveit – a szélterhelés okán – nem tartottuk jónak, a kőtárban pedig a sárospataki analógiák be lesznek mutatva.

 

- A háttal miséző szárnyasoltár terve szerint ezeddig csak egy 1:1-es makett valósult meg. Mustrája nyitott állapotban a kisszebeni-, zárva a csíkmenasági, pártázata a mateóci-, felépítménye pedig a csíkdelnei oltárokat idézi (nem másolja), a predella festése (Veronika kendője) a füzéri plébániatemplomból hozott „íz”. A művészettörténet utolsó 100 éve ismeri a montázs fogalmát. A művész itt ezt használta, nem rontott szerkesztésű, nem hiteltelen másolatot készített, hanem kortárs művészeti tervet. Ha valaki megnézi az oltárt, könnyen szembe tűnhet az egyszerű szerkesztésű, printelt vászonképekkel ellátott bútor makett-szerűsége.

 

- A felső zöldház falfestése Árva vári analógiára készült. „… Árva várában virágdíszes, Corvin János címerével ékesített, s bizonyára az ő korából származó töredékek maradtak fenn.” (Radocsay Dénes: Falképek a középkori Magyarországon, p. 27.)

 

- A művészeti terv leírása szerint Herzog Sigismund JOS WENINGER festőművész festette a tiroli Freundsberg várában lévő "felső-zöldházat" 1476-ban, mely szintén vadász és más világi jeleneteket ábrázol, s melynek stílusrokonsága alapján felmerülhet, hogy ugyanaz a művész készítette az Árva vári freskókat is. Árvára Corvin János 1482 után már hívhatta az előkelő körökben jól ismert festőművészt. Maximilian Mann müncheni festő csak restaurálhatta - Pállfy József gróf meghívására – a lovagtermet 1896 és 1919 között. A laudációt író itt is téved.

 

- A kápolna tetőidoma, tömegformája térformáját követi. Oromfalas. Buzás Gergely kőmegfejtésének eredménye. Az oromfalas szerkesztés kijelöli a keletelt kápolna hossztengelyét. A (korábbi) lekontyolt kápolnatető egyáltalán nem bizonyítható tömegforma! A korabeli „…hasonló méretű, egyhajós gótikus kápolnák, kisméretű templomok túlnyomó részt oromfalas kialakításúak, a kontyolt tető számít kivételnek. Oromfalas kialakításra említeni lehet a teljesség igénye nélkül a környéken a pálos kolostortemplomokat (Martonyi, Kurityán, Szentlélek), vagy a kassai Szt. Mihály kápolnát, …a soproni Szentlélek templomot, vagy a zólyomi várkápolnát….” (Bereczki Zoltán: A füzéri vár legújabb kiépítéséről. Országépítő 2016/02, p.18.)

 

- Az egyesület laudációja a jelenlegi kormányzatot, a miniszterelnökséghez tartozó építésügyekért felelős államtitkárságot és a Pro Architectura díj méltatóját szidja, sulykolva, cinikusan többször idézve a méltató szövegét, miszerint a rekonstrukció „identitásunk és nemzeti közösségi tudatunk értékes és méltó bástyája” - bírálva a füzéri várrekonstrukció szakmai részleteit. Érdekes, hogy minden egyéb iratban (ÉS cikk, „Töpörödik a citrom” irat, stb.) ugyanakkor megjelenik a kormány dicsőítése, a kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár úr személyének ajnározása egy-egy mondatban, s egyesületük „felsőbbrendűségének” kinyilatkoztatása. 

 

Nem tudjuk, hogy nézett ki pontosan a füzéri fellegvár, de a kiásott alaprajzból, falakon meglévő boltozatok lenyomataiból, gerendafészkekből, töredékekből, metszetekről, a korabeli leltárakból némi logikai játék és analógiák segítségével megrajzolható volt az eredetihez bizonyára nagyon hasonló erősség. Az egyesület döntéshozói a Sedlmayer János, Horler Miklós, Erdei Ferenc, Ferenczy Károly, … által képviselt (egymástól is eltérő, de modern) műemlék-helyreállításokon szocializálódtak. Az említett mestereket, munkájukat becsüljük. A rájuk hivatkozó magukat műemléki szakembernek valló hivatalnokokat azonban kevésbé értjük, mert ők a romokat, ha lehet, romként tisztelnék, teret adva a lassú enyészetnek. Ha nem, úgy a védőtetők világában hisznek. Ha funkcionális rekonstrukcióról is szó kell, hogy essék, hát az említett mesterek stílje követendő, de méginkább Giorgio Grassi, Carlo Scarpa, Massimo Carmassi, Peter Zumthor, Rafael Moneo, … stb. építészeké – akiknek alkotó munkája természetesen nekünk is nagyon tetszik. Nem tudják ugyanakkor elfogadni, hogy más gondolkodás is létezik, nem tisztelik az individuumot és a különutas elképzeléseket. Nem tisztelik a „másságot.”

És még valami: Az egyesület május 3-án dátumozott legújabb irata szerint a szakmai reagálások nem mentesek a személyeskedő, minősítő felhangoktól, de állítják, hogy a bíráló bizottságot soha nem vezette személyes indíttatás. Szerintem „…már maga az ellenkezés is figyelemre méltó.” (Esterházy Péter)

Az Örökkévaló – szerencsére – széles térre állatta lábaimat.

 

Miskolc, 2017. 05. 07.

Rudolf Mihály DLA

építész