Valószínűleg egy 10-11. századi település szélére is sikerült rábukkanni az egri érseki palota kertjében folytatott feltáráson.

Két és fél méteres mélységben volt az a réteg, amelyből állatcsontok, illetve államalapítás-kori cseréptöredékek kerültek elő. Bár objektumra – sírra, ház nyomaira, vagy hulladékgödörre – nem sikerült rábukkanni, hiszen nem a terület egészére szólt a feltárási jogosultság, a szórványos leletek alapján valószínű, hogy egy település szélét sikerült megfogni. A terület kora középkori elvi topográfiája, valószínűsíthető beépítettsége szerint ez nem is volna túl meglepő, hiszen a mai érseki palota és kertje a középkori város főutcájára néz, és tőle alig 100 méterre állt az a középkori plébániatemplom is, amelyet csak a 19. század elején, a mai érseki székesegyház építése előtt bontottak le.

Bár ez a Szent Mihály templom nyom nélkül elveszett, történetének egy része, pontosabban a második fele nem ismeretlen: biztosan középkori eredetű volt, és az egri vár 1552-es ostroma után (amelyben olyan súlyosan megsérült a püspöki székesegyház, hogy liturgikus célra alkalmatlanná vált) ide költözött a kanonokok testülete és 1580-tól hivatalosan is székesegyházi funkciót töltött be. Nem sokáig, hiszen a 16. század végén, a török korban mecsetté alakították át. A város visszafoglalása után ismét a Szent Mihály templom lett a székesegyház, s rangjának megfelelően az 1720-as évekre átépítették, megnagyobbították. Talán az ekkor elbontott gótikus boltozatából származnak azok a bordatöredékek amelyeket falazókőként beépítettek a püspöki palota falaiba, annak barokk kiépítése idején. Ám a püspökséghez, különösen a 19. század elején megkapott érseki címhez már nem illett az átépítés után is bizonyára középkori jegyeket őrző hajdani plébániatemplom, így hosszas tervezgetés után lebontották és a helyén épület fel a mai székesegyház Hild József tervei szerint, Pyrker László érsek megrendelésére 1831 és 1837 között.

A most feltárt leletek – bár szinte csak jelzik egy, az államalapítás táján létező település emlékét – arra engednek következtetni, hogy a Szent Mihály templom helyén épülhetett fel a 11. század elején Eger talán első plébániája (feltehetően egy korszakban a várdombon épülő püspöki templommal). Ez magyarázatot adna a kora középkori leletekre, hiszen a plébánia táján nyilván megtelepedtek az emberek – vagy fordítva, s a plébánia kapott helyet a település mellett.

A feltételezett településről jelenleg többet nem tudhatunk. Bár ugyanebből az ásatási szelvényből került elő néhány 13. századra utaló lelet is, úgy tűnik, hogy a középkori városiasodás elkerülte a mai érseki palota kertjének épülethez közel eső felét. Bár a város főutcája, a mai Széchenyi utca vonala már a középkorban kialakult, nyugatra tőle nem futott másik párhuzamos utca, itt már a „kertek alja” lehetett. A 16-17. században viszont, miután a mai palota nyugati részén felépült a városfal, megindult a fal menti sáv beépítése is: a mai érseki palota helyén kőházakat emeltek. Előttük, a mai kert helyén egy törökkori faház maradványai kerültek elő, és valószínűleg ebből a korszakból származik egy nagy kőlapokból kialakított járófelület, járda is, amelyről azonban nem tudjuk, hová tartott.

A törökök kiűzése után az egri püspök megkapta a mai palota helyén álló házakat, mivel a várban ekkor még katonaság tartózkodott. A palota 18. századi, több szakaszban történő kiépítése során a régi kőházakat felhasználva hozták létre a főpapi rezidencia többszintes barokk főépületét, előtte pedig, földszintes épületszárnyakkal övezett, kövezett burkolatú udvart alakítottak ki. Az udvar közepén valószínűleg szökőkút emelkedhetett, amelyhez a föld alatt, vasabroncsokkal összefogott facsövek szállították a vizet.

A 19. század elején, egy tűzvész után lebontották az udvart a mai Széchenyi utca felől határoló épületszárnyat, az udvar kövezetét pedig vastag termőföldréteggel takarták be, hogy a helyén díszkertet hozzanak létre. Így jött létre a város felé megnyitott mai érsekkert, amelynek évezredes múltját 2011-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma által végzett ásatás tárta fel.

A kertben végzett feltárásról részletek Kováts István ásatási jelentésében