Holl Imre emlékére

Ma búcsúztattuk Budapesten, a Farkasréti Temetőben a modern magyar középkoros régészet meghatározó személyiségét, Holl Imrét.

 

 

A 92 éves korában, 2016. augusztus 25-én elhunyt régész szakmai pályáját budai várásatásokon, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársaként kezdte, majd az Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében folytatta nyugdíjba vonulásáig. Alapvető szerepe volt abban, hogy a budai vár feltárása és az ott előkerült régészeti leletanyag feldolgozása a későközépkor régészeti kutatásának alapjává vált hazánkban. Budai munkái mellett részt vett a visegrádi királyi palota és város ásatásain és az ásatások leletanyagának feldolgozásában is, majd Sopron városának, Kőszeg várának, a nyéki királyi villának és templomnak, Sarvaly középkori falujának ásatását vezette, és ezek leletanyagán kívül feldolgozta és publikálta a Pilisi ciszterci monostor régészeti leleteit is. Mindezek mellett alapvető jelentőségű a későközépkori fém, fa és kerámiatárgyak, kiemelten a kályhacsempék rendszerezésében, értelmezésében, készítéstechnológiai elemzésében és kronológiájuk kidolgozásában elvégzett hatalmas munkája. Érdeklődése és kutatási területe kiterjedt a városkutatás, a várkutatás, az építészettörténet, a heraldika és még számos tudományág művelésére, és minden témában, amihez hozzáfogott, maradandót alkotott. 

A neki adatott hosszú életet maradéktalanul kihasználta hogy tudományos kíváncsiságát és munkakedvét kiteljesítse, soha sem a karrier, a pozíciók, a címek vagy a kitüntetések ösztönözték – ilyenekre nem is pályázott és nem is halmozta el velük őt a világ – szakmai tekintélye mégis minden régész előtt megkérdőjelezhetetlen volt és marad: határtalan tudásvágyát, kedves segítőkészségét, megalkuvást nem ismerő tudományos elkötelezettségét nemzedékek kutatói tekintették és minden bizonnyal fogják is még tekinteni példaképnek. Ez minden címnél és kitüntetésnél ékesebben hirdeti tudósi és emberi nagyságát.