tematikus keresés térképes keresés közkincs-kereső

Hunkori aranytárgy a visegrád-gizellamajori későrómai erődből

A visegrád-gizellamajori erőd a dunakanyari későrómai limes egyik fontos, igen jó állapotban megmaradt erőssége. Történetének egy szeletéről, s egy ahhoz kapcsolódó tárgyról Gróf Péter írt tanulmányt.
 
 
Az erőd fennállásának közel egy évszázados időszakától jól elkülöníthető egy az 5. század középső harmadára, a hunkorra tehető lelethorizont. E korszakhoz köthető a nyugati, feltehetően legénységi szállásként használt helyiség keleti fala mellett közvetlenül, az udvar habarcsos járószintjébe beásott torzított koponyás női sír. A nyugat-keleti tájolású temetkezést a római épület köves omladéka fedte, amelyben egy kétsoros díszítetlen csontfésű töredékei kerültek elő. Az elhunyt nő szegényes mellékletekkel rendelkezett: a koponya mellett 2 soros, pontkör-díszes, csontfésű töredéke, mellkasán korrodált vastárgy (fibula?) és egy sötétkék, cca. 1,5 cm átmérőjű üveggyöngy, 1-2 cm-es ismeretlen funkciójú vastárgy. Az eltemetés módja, a mellékletek, ill. a koponyatorzítás szokása alapján a sírt feltehetően az 5. század első felében, közepén áshatták bele az erőd udvari járószintjébe. Egyértelműen nem dönthető el, hogy a Bóna István által más pannoniai lelőhelyek kapcsán leírt, az újonnan betelepülő barbár népesség „intra muros” temetkezéséről van szó, vagy egy „átutazóban levő" kisebb csoport, itt elhunyt családtagját helyezték örök nyugalomra a még feltehetően álló római erőd helyiségének fala mellett.
A sírtól alig 10-20 m-re, az erőd habarccsal borított udvarának nyugati felében, az északnyugat-délkeleti irányú agyagba rakott fal mellett levő falenyomatos paticsomladékban egy arany rekeszes, ékkőberakásos gyűrűfej került elő.
 
A továbbiak a csatolt tanulmányban!

Érdekesnek, hasznosnak találta a cikket? Jelentkezzen magazinunk állandó olvasójának!