Karoling központ állhatott az apátság helyén?

Feltárási eredmények és írásos emlék is arra enged következtetni, hogy a 9. században Karoling központ állt Kaposszentjakabon.

 

 

Mint az Archeologia Altum Castrum korábbi cikkében már írtunk róla, a kaposszentjakabi bencés monostor a legkorábbi ismert, dokumentált főúri, vagyis nem királyi alapítású kolostor az országban. Vélhetően nem volt a saját korában példa nélküli, ám az írott források ritkasága miatt alig tudunk többről.  A 15. századi átiratban megmaradt kaposszentjakabi alapítólevél 1061-re teszi az alapítást, a magyar krónika által megőrzött említés pedig 1067-re a felszentelést, amelyen Salamon király és Géza herceg is részt vett Geur/Győr fia Atha/Ottó somogyi ispán meghívására. Az alapítólevél legérdekesebb részlete annak a korábbi templomnak az említése, amely az alapítás előtt itt állt. Erre utaló nyomokat már az 1960-es években Nagy Emese által vezetett feltárásokon megfigyeltek ugyan, a templom romjainak azonosítására azonban akkor még nem került sor. Az alapítólevél szerint ez a Szent Jakabnak szentelt régi templom már 1061-ben elhagyatott volt. Ezt a kutatók többsége azzal magyarázta, hogy a század közepi pogánylázadások során sérült meg, s István korában épülhetett. Ám az alapítólevél nem tesz említést semmiféle rombolásról, vagy rongálásról, viszont kifejezetten a templom szerfölötti régiségét és elhanyagoltságát nevezi meg a templom elhagyatottsága okaként. A régi templom körül az alapítólevél egy településről is említést tesz, amelynek lakóit Ottó ispán a kolostoralapítás érdekében más birtokra telepítette.

 

 

Molnár István tavalyelőtti feltárásának talán az volt a legfontosabb eredménye, hogy megtalálták az alapítólevélben említett, alapítás előtti templom maradványait. Az épület sekély, nagy kőtömbökből álló alapozását főleg az apátsági templom belső falainál tudták végig követni. Utóbbi szentélyének falain belül előkerült a korai épület négyzetes apszisának alapozása. A keleti, déli, északi és két rövid szakaszokon nyugati (a későbbi templom belsejébe került) falának nyomát is megtalálták. A templom egyenes záródású szentélyű, nagyjából 12-13 m hosszú, 7,5 m széles épület volt. A római téglából készült lábazatából és felmenő falaiból is komoly szakaszok azonosíthatóak, úgy tűnik az apátsági templom építésekor felhasználták ezeket.

Idén tavasszal folytatódott a kutatás az egykori apátság területén. A legérdekesebb szelvénynek az bizonyult, amelyet a hajdani épületegyüttestől délre nyitottak, s amelyben egy – a ferde domboldalba vágott padkára épített – sánc, kora középkori erődítés maradványa került elő.

Teljes hosszában nem sikerült megkutatni, a monostor alapfalai és modern építkezések is rombolják, ám a nyomvonala alapján biztos, hogy a dombtetőnek azt a részét zárta el, amelyen a korábbi templom, majd a későbbi apátság is állt. 

Az eddigi leletek, kerámiatöredékek, vizsgálatok, illetve leletösszefüggések azt valószínűsítik, hogy a sánc 9. században épült, a monostor alapításakor már elpusztult, ekkora a domboldalba vágott padkák is feltöltődtek. A pontos datáláshoz még a C-14-es vizsgálatok eredményét várják, de jelenleg az a legvalószínűbb, hogy a sánc és a korábbi templom a 9. században készült és egy Karoling-kultúrkörhöz tartozó központ részei. A dombtól néhány kilométeres körzetében több avar-, illetve kora középkori (még a magyar honfoglalás előtti) megtelepedés ismert, így valószínű volt egy hatalmi központ léte is.

A kaposszentjakabi apátság területének nagyobbik részét még nem kutatták meg, így a feltételezett Karoling központról is töredékesek az ismereteink. Mindenesetre ez a kutatási eredmény is felhívja a figyelmet arra, hogy milyen keveset tudunk egyelőre Pannonia magyar honfoglalás előtti évszázadáról.