Könyvajánló: képeket ígér, többet ad

Abonytól Vácig, a neolittól a középkorig mutat be negyvenkilenc Pest megyei feltárást a Képek a múltból című reprezentatív kötet.

Körülbelül húsz esztendő Pest megyei feltárásaiból mutat be negyvenkilencet a Képek a múltból – az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében című kötet. A megyei múzeumigazgatóság kiadásában megjelent album elsősorban a nagyközönség számára készült, időrendben halad a neolittól a középkorig – s az eligazodást az oldalak felső részén futó időskála is megkönnyíti. Gyöngyössy Márton Az olvasóhoz című bevezető írását azzal kezdi, hogy „A régészetről kialakult romantikus kép kalandos feltárásokat, rendkívüli leleteket, izgalmas nyomozásokat társít ehhez a tudományterülethez: ez a kép, amely máig hatóan elterjedt a nagyközönség körében, csak részben igaz.” Sajnos – teszem hozzá mint szerkesztő – egy másik, kevésbé romantikus kép is megjelent a társadalomban arról, hogy mit csinál a régész: szöszmötöl, hátráltatja a beruházást, mesés pénzeket ver el a semmire.

Holott csak arról van szó, hogy a „nagyközönség” általában nem jut túl az ásatási terület határán. S ha még túl is jutna, a lelet még az első tisztítás után sem hat szinte soha kincsként, a teljes kiértékelésre, az adatok feldolgozására – ami az esetek többségében a valódi „kincset” jelenti – csak hetekkel, hónapokkal, ne adj Isten évekkel később kerül sor. S még ha kiállítás is lesz egy ásatási leletanyagból, túl hosszú idő telik el, a korábbi szelvények képe már nem kapcsolódik össze a vitrinben látható tárgyak, vagy a multimédia élményével.

A sor tehát – az első ásónyomtól a tárlatig – megszakad. Ezt a szálat veszi fel és csomózza össze sikeresen a kötet. A gazdag képanyag látványos a nagyalakú formátumon, s a restaurált leletek fotói mellett többnyire ott szerepel az ásatási szelvény, gödör képe is, jól érzékeltetve, hogy honnan származott az adott tárgy. A leírás, rajz és a fotó megeleveníti a korszak kultúráját, mindennapjait, átélhetővé, emocionálisan ismerőssé teszi az azt létrehozó közösséget: így lesz valódi értékké egy kőbalta, tárolóedény, hajkarika, fésű – a régészet és vele a társadalom igazi kincseivé, amelyekre persze sosem bazíroz kétórás akciófilmet egy hollywoodi forgatókönyvíró, vagyis a romantikus felfogás.

Pedig megvan annak is a romantikája, ahogyan az archeológia igyekszik kirakni azt a végtelen számú képkockából álló kirakós játékot, amit múltnak nevezünk. Hol ide, hol oda sikerül beilleszteni egy-egy elemet. A kép sosem lesz teljes, de folyamatosan gazdagodik, mintha a felbontás nőne.

Ha kirakós játék a régészet, ezzel a kötettel negyvenkilenc képkocka jó helyre került.