Könyvajánló: Lukács Zsófia: Füzér dekódolva

A rajongástól az elutasításig az érzelmek széles spektrumát váltotta ki a füzéri vár rekonstrukciója. A negatív szélsőségeket feltehetően az információhiány is táplálta, nevezetesen, hogy – Simon Zoltánnak jóval a helyreállítás tervezését megelőzően megjelent munkáján kívül – nem olvasható összefoglaló a munkát megalapozó kutatások eredményeiről. Ez a könyv a történeti enteriőrök tekintetében minden kérdést megválaszol a maga területén, sőt többet is ad.

Két évvel ezelőtt még az egyébként véleményében is nagyon megosztott műemlékes szakmát (már amennyiben közös halmazt tudnak alkotni a sokféle területen tevékenykedő, terepi, vagy elméleti munkát végző szak-, illetve megmondóemberek) is meglepte, hogy az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága hosszú évek után visszatért egy korábbi, ám meglehetősen vitatható gyakorlathoz és Műemlékvédelmi Citrom Díjat adományozott a füzéri vár helyreállításának. A meglehetősen szűkszavú indoklásban 21. századi rekonstrukciós hamisítványnak bélyegezték az újjáépített felső várat.

Sajnos ennél bővebb kifejtésre – akár szakmai vitára – nem futotta. Milyen tények alapján jutottak erre a következtetésre? Így érvek hiányában, a lehető legnagyobb jószándékkal, csak azt feltételezhetjük, hogy nem ismerték meg a rekonstrukciót megelőző kutatás részleteit, s azért ítélték oda a díjukat. Így Füzér esete némiképp párhuzamba állítható a 10 évvel korábbi, 2007-es döntéssel, amikor a nyírbátori reneszánsz kastély rekonstrukciója kapott citromot. Ott is elmaradt a kutatás publikációja, ami igazolta volna, hogy milyen szakmai érvrendszer áll a helyreállítás mögött. A füzéri vár kutatásáról, annak eredményeiről sem jelt meg nagy összefoglaló munka – néhány részlet ugyan itt-ott napvilágot látott, azonban ezek összefűzéséhez a befogadó érdeklődésére is szükség van, spontán tudásvágyat pedig nem várhatunk el napjainkban.

Hosszú a bevezetés, de talán arra jó, hogy ne kelljen hangsúlyozni, mennyire fontos Lukács Zsófia könyve a füzéri helyreállítás szakmai alapjainak megismerése szempontjából. A 17. századi várleltárok jóvoltából újra és újra bejárjuk az épületegyüttest, részletesen megismerjük a helyiségeket, azok funkcióját, sőt a bennük lévő egyes tárgyakat is. Ezek az összeírások olyan alaprajzot mutatnak be, amelynél azon lehet ugyan vitatkozni, hogy egy ablak fél méterrel odébb volt-e, vagy sem, azonban némi építészeti képzelettel (különösen a régészeti anyagot is ismerve) felépül az olvasóban egy kép a vár helyiségeiről, ami meglehetősen hasonló a helyreállítás eddig megvalósult eredményéhez.

Szóval ezért is fontos a Füzér dekódolva, mert megmutatja, milyen alapos kutatás szükséges akár már ahhoz is, hogy egy asztalhoz megfelelően állítsuk oda a székeket, s így valóban történeti enteriőr szülessen. Bemutatja azt a folyamatot, amely során a leltárok kissé eltérő nyelvezete rekonstruálhatóvá teszi a helyiségek berendezését, felidézhetővé az ott lévő tárgyakat – ha nem is egyediként, de típusként. Abból aztán visszafejthető, ha nem is a pontos 17. századi belső, de annak egy vállalhatóan hiteles változata.

Ám Lukács Zsófia még ennél is tovább megy a könyvében. Igaz, Füzér a központi téma, azonban a kötet a történeti enteriőrök tekintetében tudományos ismeretterjesztést is felvállal. Megismerjük a külföldi példákat, az egyes tárgyak rekostrukciójának leírásánál pedig teljes tárgytípusokkal, azok történetével ismerkedhetünk meg.

És persze – visszakanyarodva a gondolatmenet elejére – immár nem mondhatja senki, hogy forrás hiányában nem győződhet meg a vár helyreállításának hitelességéről.

Lukács Zsófia: Füzér dekódolva című könyvét a TérMűves Bt. adta ki.