Könyvismertető: Örvények titkai

Néhány hete jelent meg Tóth János Attila kötete a víz alatti régészetről. Mivel ezzel a témával kapcsolatban gyakorlatilag nincs magyar nyelvű szakirodalom, biztosan jó ideig nélkülözhetetlen forrás marad. Ráadásul nem csak azért nem száraz olvasmány, mert nedves közegről szól.

 

 

A búvárrégészet szó hallatán a többség feltehetően Cousteau kapitány világára gondol. Szinte végtelenül elnyúló, káprázatosan kék tenger, a víz alatt is hatalmas látótávolság és bőségesen leszűrődő napfény, üledékmentes közeg. A francia kutatónak egyébként korszakos a munkássága nem csak vízfelszín alatti világ felfedezésében és megismertetésében, de a mai könnyűbúvár felszerelés kifejlesztésében is, így az asszociáció alapvetően helyes lehet, s lám, a Google képkeresője is csupa hangulatos tengeri képet hoz fel elsőként a búvárrégészet szóra.

A folyami búvárrégészet azonban gyökeresen más műfaj. A tengerben merülni (éppen a szépsége miatt) jó móka, látványos szórakozás is, ám a Kárpát-medence folyóiban kemény munka. Szó sincs látványról: amikor vagy másfél évtizede egy dunai lelőhelynél együtt lemerültem a kötet szerzőjével, hamar kiderült, hogy nem csak őt nem látom a felszín alatt alig másfél méter mélyen, de a saját kezemet is csak akkor, ha a maszkom kocogtatom a szemem előtt vele. Így egy ilyen víz alatti lelőhely is inkább kitapogatható, a búvár nem szép tempókkal siklik a felszín alatt, hanem a meder alján mászik, akár egy rák. Vagy inkább ül a csónakban és kezeli a szonárt, a radart és a magnetométert.

Feltehetően ezek a barátságtalan körülmények is szerepet játszanak abban, hogy a magyarországi víz alatti régészetnek nemhogy irodalma, de gyakorlata sem nagyon van. Lassacskán többet tudunk a Mars felszínéről, mint a Duna, vagy a Tisza medrének mélyéről, az ismert víz alatti lelőhelyek száma is elenyésző. Éppen idén jutott egy nem túl nagy, de a munka nagyságának szempontjából már észrevehető összeg a kutatás számára a Nemzeti Kulturális Alap pályázatának hála, hogy vagy kéttucatnyi lelőhelyet jobban meg lehessen ismerni. A víz alatti régészet szempontjából szerencsés év az idei, hiszen megjelent ez a könyv is.

A szerző, Tóth János Attila az Örvények titkai címet önmagától emelte át, hiszen jó ideje ír már blogot ezen a címen. Számomra ez azt sugallja, hogy a műfaji különbözőség dacára a könyv a blog kiteljesedéseként is értelmezhető, s feltehetően ez azt is jelenti, hogy a potenciális olvasókat nem csak a szakma, de az érdeklődő nagyközönség soraiban is keresi a szerző. Ami nagyon nagy erény, hiszen valódi tudományos ismeretterjesztés csak nyomokban lelhető fel az országban jó ideje, holott egy kutatást igazán az koronáz meg, ha a szakmán kívül másoknak is sikerül elmagyarázni, bemutatni az eredményeit és a fontosságát.

 

 

Tóth János Attila régész - az Argonauta kutatócsoport és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztályának vezetője – tehát a jegyzetekkel együtt több mint 350 oldalnyi könyv jó részében mesél, néhol szinte vernei ihletéssel izgalmassá téve prózai helyszíneket és helyzeteket is. Így ismerjük meg az elmúlt évek legjelentősebb magyarországi kutatási eredményeit, amihez megkapjuk a víz alatti régészet nemzetközi történetét is, bemutatva az elmúlt évtizedekben (sőt inkább egy évszázadban) megismert ikonikus jelentőségű lelőhelyeket (maga a szerző is részt vett kutatóként külföldi projektben). Érdekesen taglalja a módszertant, a kutatás különböző formáitól egészen a konzerválás lehetőségeiig. Néhol egész a kályhától indulunk, hiszen bepillantást nyerünk az archaikus hajúépítési technikákba is. A kötet átfogó volta miatt akár búvárrégészeti-, víz alatti régészeti tankönyvként is felfogható, ám az ilyen művekre általában jellemző komolyságot (és gyakran monotóniát) szerencsésen oldja elbeszélő stílusával.

Külön érdemes a kötet képanyagát említeni, amely kifejezetten változatos, a színes és fekete-fehér illusztrációk szerencsésen törik meg a szöveget. A könyv kifejezetten vaskos így könnyed stílusa ellenére aligha lehet egy éjszakás kaland még az ismeretet könnyen magába szippantó olvasónak sem. 

Tóth János Attila Örvények titkai – Víz alatti régészeti kutatások című könyve az Archeolingua kiadó gondozásában jelent meg, a jegyzetekkel együtt összesen 362 oldalon. A kötet adatlapja itt megtekinthető.