Ottományi: Visegrád–Gizellamajor kerámia anyaga

A Visegrád–Gizellamajorban feltárt késő római kiserőd keltezése a kerámia anyag alapján (déli épületszárny). Ottományi Katalin tanulmánya.

 

 

A késő római Valéria tartomány északkeleti limes szakasza, a Római Birodalom egyik, táborokkal, őrtornyokkal, hídfőállásokkal legsűrűbben beépített része. Itt, a Dunakanyarban, Visegrád–Gizellamajor területén, 1988-ban egy új, késő római kiserőd került elő.

A kiserőd feltárását a Visegrádi, Mátyás király Múzeum régészei, Gróf Péter és Gróh Dániel végezték, 1988 és 2003. között. A feltárás során kibontakozott egy négyzet alakú, mind a négy sarkán legyező alakú saroktornyokkal rendelkező építmény. Az erőd főfalaihoz belül oldalszárnyak épültek (5 m szélességben), szabályosan körbezárva a középső gyakorlóteret. Bejárata a Duna felöli, északi oldalon volt, mely részben a mai 11-es út alá esik.

A kiserőd, Castra ad Herculem (Pilismarót) tábora és a Visegrád–Sibrik dombi tábor között, körülbelül félúton fekszik, látótávolságra a másik két erődtől. Stratégiailag a legjobb helyen, a szemközti, Duna túlparti kvád támadások észleléséhez, kivédéséhez s a Dunán zajló kereskedelem ellenőrzéséhez.