Plombák a Sibrik-dombról

A Visegrád, Sibrik-dombi lelőhely 2022. évi tervásatásának nem csak régészeti korszakhoz kötődő leletei voltak. A 19-20. századi ólomplombákkal folytatódik Boruzs Katalin ásatásvezető régész sorozata.

 

Az ásatáson napvilágra került tárgyak bemutatásakor a régészeti korú leletek mellett gyakran szó sem esik a későbbi időszakhoz köthető tárgyakról, pedig számos érdekesség található közöttük: például hitelesítő pecsétek. Ezeket az áru eredetének, minőségének esetleg mennyiségének igazolására használták. Ismerünk különböző élelmiszerekhez köthető, textilipari, vasúti, postai, banki plombákat is. Az idei Sibrik-dombi ásatás során tizenkét darab ólom hitelesítő pecsét került napvilágra: kettő biztosan római kori, kettő talán koraújkori, de a többi a 19. század második felére, vagy a 20. század elejére datálható. A rajtuk látható feliratok, illetve jelzések alapján liszteszsákokat zártak le velük. A pecsét egyik oldalán az áru eredetének jelölése, vagyis a malom neve, a másik oldalon egy szám látható, ami a liszt tisztaságára utal.

 

A plombákon budapesti malmok neveit olvashatjuk, de ez nem meglepő. A 19. század második felében fénykorát élő malomipar súlypontja a fővárosban volt: az ország mintegy 1800 malmának többsége itt működött. Innen vasúton vagy vízi úton szállíthatták tovább az árut, nemcsak az országon belülre, hanem Európa több országába, sőt még a tengeren túlra is. A századfordulón évente mintegy hárommillió tonna lisztet állítottak elő a magyar malmok, amelynek tekintélyes részét exportálták. Dualizmus kori lisztesplombákat még Angliában is találtak. Az első nagy ipartelep az 1860-1870-es években alakult ki a korabeli Pesttől északra (ma: Újlipótváros), ahol gőzmalmok, sörfőzők, cukorfinomító és gőzfűrész telep mellett különböző raktárak is helyet kaptak.

 

 

A 2022-es ásatás folyamán a Sibrik-dombon talált újkori plombák három gőzmalom termékét jelzik. A „Pesti Henger Malom” az országban elsőként, 1841-ben beindult gőzmalom, a József Hengermalom utódja volt és a mai Margit híd pesti hídfőjénél állt. Innen 0-s liszt került Visegrádra.

 

 

Az „Erste Ofen Pester Dampf Mühlen AG” vagyis az Első Buda-Pesti Gőzmalmok Részvénytársaság két malommal rendelkezett, egyik a pesti oldalon, a mai Stollár Béla utcában, másik a budai oldalon, a mai Lajos utca környékén állt.

 

 

Valamelyik egységéből 8-as lisztet szállítottak Visegrádra.

 

 

Hat plomba köthető a sörrel és liszttel is kereskedő Haggenmacher Henrik malmaihoz, amelyek a mai Szent István körút közelében épültek fel. Innen 0-ás, 5-ös, 6-os, 7-es és 8-as besorolású liszt is érkezett. Az eredetmegjelölést a „Hein. Haggenmacher Dampf Mühle Pest” és „Heinr. Haggenmacher Dampf Mühle Pest” mellett a rövidebb „Haggenmacher Budapest” felirat tartalmazza.

 

 

  

Korhatározásnál támpontot jelent, hogy a német nyelvű darabok inkább a 19. század második feléhez köthetők. Ugyanakkor nemcsak a felirat, hanem a lisztosztályozás megjelenítése is árulkodó lehet. Az 1891 utáni szabvány előírása szerint a szám körül három búzakalászból kialakított háromszöget kell elhelyezni két betűvel (M = Mehl, azaz liszt és T = Typ, vagyis típus). Ezek alapján a visegrádi plombák közül három köthető az 1870–1880-as évekhez: a Heinrich Haggenmacher Dampf Mühle és az Erste Ofen-Pester Dampf Mühlen termékei, amelyeknél az osztályozás száma körül nem látható a kalászos háromszög. A többi: a Pesti Hengermalom, illetve a Haggenmacher Budapest feliratúak már minden bizonnyal az 1890-es éveket követően kerültek a Sibrik-dombra.

Bár ez a 8 darab plomba messzemenő következtetések levonására még nem ad lehetőséget, néhány megfigyelést tehetünk a liszt minőségét jelölő számok alapján. A számsor 0-tól 8-ig tartott, ahol a 0 a legjobb minőségű lisztet jelölte. Visegrádra két zsák 0-s liszt és hat zsák 5–8-as minőségű őrlemény érkezett. A „közepes” és korpás liszt túlsúlyának több oka is lehet. Egyrészt a legfinomabb lisztet csak ritkán használták, elsősorban kalácsfélék készítésére szolgált. Kenyér és zsemle sütéséhez 4–7-es besorolású lisztet használtak, gyakran nem is tisztán, hanem rozsliszttel vagy burgonyával keverve. Ugyanakkor a korpa takarmányozás kiegészítésére is szolgálhatott.

Hogyan kerültek liszteszsákok a ma lakatlan Sibrik-dombra? A 20. század elején az itt fekvő szőlőskertek mellett turistautak kanyarogtak, a kirándulók kiszolgálására vendéglők épültek a közelben.

 

 

Így a liszt részben az itt lakók, részben az idegenforgalom igényeit elégítette ki. Ez utóbbira utal a Sibrik-dombi ásatáson 2020-ban talált plomba is, amely az egyik legnevesebb 20. század eleji sörkereskedő, Schätz József védjegyét hordozza magán.

 

 

 Az 1891-ben bejegyzett védjegyen hatágú csillagban az SJ monogram látható. A csillag itt a malátára, ill. a német sörfőzők régi jelképére utal. A jellegzetes szimbólum nemcsak ólomplombán, hanem üvegeken is előfordul, mert az élelmes kereskedő hordós kiszerelés mellett palackokban is árulta – többek között – a kőbányai, a müncheni vagy a pilseni sört. Újításkén a szokványos csatos záródás helyett már koronás, vagyis kupakos fedéssel látta el őket.

A fent bemutatott aprócska tárgyak bizonyítják, hogy milyen sokrétű információt hordozhatnak az ásatás során napvilágra kerülő leletek, érdemes a történetüknek alaposan utánajárni!