Régi idők, új módszerek - kiállítás Pécsett

Az elmúlt években a BMMI Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának lehetősége nyílt számos új módszer alkalmazására a régészeti lelőhely-felderítés és kutatás terén. Mára talán már az is elmondható, hogy intézményünk országos szinten is az élvonalba tartozik a légirégészeti és geofizikai vizsgálatok alkalmazása terén.

E régészeti módszerek lényege, hogy talajbolygatás, illetve az föld alatti régészeti jelenségek roncsolása nélkül, vagy minimális roncsolásával kapjunk képet az elmúlt korok emlékanyagáról.  Alkalmazásuk Európa-szerte sok országban nagy hagyományokkal rendelkezik, alkalmazásuk a kutatás szerves részét képezi, nálunk azonban még több évtizedes hátrányt kell behoznunk (a légirégészeti kutatás esetén pl. a rendszerváltás előtt főleg katonai és politikai, mára pedig anyagi okok miatt).
A Janus Pannonius Múzeum 2005-2007 közt részt vett az Európai Unió Culture 2000 programja keretén belül megvalósult European Landscapes – Past, Present and Future (Európai tájak múltja, jelene, jövője) című pályázatban, amelynek fő célkitűzése volt – több más uniós tagállam szakintézményeinek együttműködésével – hogy a nem-roncsoló módszerek gyakorlati hasznát és a kutatásokban elért eredményeit bemutassa. Noha szűkösebb anyagi keretek között, de a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával a pályázat lezárulta után is folytatódott a program. 2010 óta újult erővel tudjuk folytatni ezeket a kutatásokat, mivel az intézmény társpályázóként részt vesz az Európai Unió Culture 2007 – ArchaeoLandscapes Europe (http://www.archaeolandscapes.eu) programjában mintegy 40 külföldi intézménnyel együtt. Ennek a pályázatnak a lényege, hogy a korábbi Culture 2000 -es pályázat alapelveit továbbfejlesztve egy összeurópai hálózatot hozzon létre az örökségvédelmi szakemberek között, erősítse a közönségkapcsolatokat a tudományterület felé, és a legújabb távérzékelési és nem-roncsoló módszerek használatát népszerűsítse.
Az elmúlt hét év kutatásai során olyan új ismeretekkel bővült tudásunk, mint a neolitikus körárkok  „tömeges” voltának felismerése Baranyában. Ezek egy részét geofizikai vizsgálatokkal is volt módunk kutatni. E vizsgálatokkal jelentősen tovább tudtuk fejleszteni a légi régészeti módszerekkel nyert adatokat. Szintén az újdonság erejével hatott a nagyrészt a levegőből felfedezett korai bronzkori erődített települések nagy száma. Korukat a felszínen talált leletek alapján sikerült meghatározni. Ugyanakkor nem csak nagy számuk volt meglepő, de hasonló alaprajzuk és fekvésük, valamint hálózatszerű elhelyezkedésük is, melynek észrevételét a légi perspektíva és a kutatási adatok feldolgozását segítő térinformatikai alkalmazások tették lehetővé: mindegyikük a Baranyai-dombság patakvölgyeinek találkozásánál lévő dombvégeken létesült, egymástól átlagosan 5-7 km-re. Ezt a (szándékos vagy véletlen) szabályszerűséget alkalmazva sikerült megtalálnunk a ma ismert tíz lelhőhely közül hármat.
Az épített emlékek kutatásában főleg a talajradaros mérések alkalmazásával sikerült látványos eredményeket elérnünk. Ezek közül is kiemelkedik a Vokány-Trinitáspusztán végzett mérés, ahol így tudtuk tisztázni a korábban csak elszórt adattári említésekből ismert, és kis felületű ásatással vizsgált bencés kolostor alaprajzát. A pécsi székesegyház altemplomában végzett felmérések újabb adatokat szolgáltattak a templom építéstörténetéhez, melyeket más módszerrel jelenleg nem tudhattunk volna meg.
A HM Hadtörténeti Intézettel közösen zajlik a mohácsi csata kutatása 2009 óta. A légifelvételekkel, geofizikai mérésekkel, szisztematikus terepbejárásokkal sikerült tisztázni a forrásokban említett Földvár falu helyét és alaprajzának jelentős részét.

Kiállításunk az eddig meglévő eredményeinket pillanatkép-szerűen mutatja be, mivel ezek a kutatások lehetőségeink függvényében folyamatosan mennek tovább, illetve újabb és újabb módszerekkel is kísérletezünk. Mindenesetre úgy véljük, az elmúlt hét év eredményeinek összefoglaló bemutatása talán nem időszerűtlen.

Zárásul mindenképp szeretnénk nyomatékosítani, hogy a kiállítás anyaga csapatmunka eredménye, amelyben a Janus Pannonius Múzeum munkatársain kívül több intézmény és szervezet együttműködése és támogatása is kellett.

A kiállítást készítették:

Gáti Csilla (JPM), Bertók Gábor (JPM), Tari Dóra (JPM), Kiltau Kristóf (JPM), Simon Béla (JPM), Négyesi Lajos (HM HI), Polgár Balázs (HM HI)

A kutatásokban részt vevő, segítő intézmények, szervezetek:

BMMI Janus Pannonius Múzeum

HM Hadtörténeti Intézet, Hadszíntérkutató Csoport

Aeroclub Pécs

Majs Önkormányzata

Szemely Önkormányzata

Pécsi Egyházmegye