Somogyvár: szentek és félrefordítások örök élete

Somogyvár Szent László király által alapított bencés apátsága a középkori Magyarország egyik legfontosabb helye volt. Az újkori pusztulás után azonban múltjának szinte minden részlete feledésbe merült, és a ránk maradt kő- és adattöredékek útvesztőjében az újkori tudomány a legjobb szándékkal is bizony többször eltévedt. 

 

 

Bár az adatot, miszerint I. Szent Lászlót Nagyvárad előtt ideiglenes jelleggel Somogyváron temették el, akár a középkorból származónak is hihetnénk, valójában alig több mint 100 esztendővel ezelőtt jelent meg a közgondolkodásban Mátyás Flórián kutatásának eredményeként.

A somogyvári temetkezésről nem tudnak sem Szent László legendái, sem a krónikák, geszták. A szentté avatással kapcsolatosan keletkezett források között sem találunk ilyen említést. A somogyvári Szent Egyed apátság levéltára nem maradt fenn, így az anyaapátság, Saint-Gilles 12. századi másolatgyűjteménye őrizte meg II. Paszkál pápa 1106-ban kiadott bulláját, amelyben sok más között szerepel az „ubi et eiusdem corpus venerabile requiescit”, vagyis az „ ahol az ő tisztelendő teste nyugszik” félmondat. A szövegkörnyezet valóban félreérthető, hogy Somogyvárról, vagy Saint-Gilles-ről van-e szó, ám a magyar tudomány előtt már a 18. századtól ismert oklevélnek a magyarországi temetkezést érintő olvasata csak 1900-ban lett közismert. Ekkor olvasta fel az MTA ülésén, majd jelentette meg nyomtatásban is Mátyás Flórián a nézetét, miszerint az idézet Szent László corpusára és Somogyvárra vonatkozik, s nem Székesfehérvár és Nagyvárad, hanem Nagyvárad és Somogyvár, mint lehetséges temetkezési helyszín közt igyekeznek dönteni a gyászszertartás szervezői a legendában. (A patthelyzetet a legenda szerint maga a kocsi oldja meg, amely a csodának hála magától indul el az általa kiválasztott irányba. Erről a jelenetről azt gondolhatnánk, hogy hungarikum, ám Horváth Cyrill talált mintát a magától a helyes cél felé elinduló kocsi csodájához: a Szent Vencel herceg holttestét szállító szekér ugyanígy, emberi segítség nélkül jutott át folyó túloldalára, hogy Prágába jusson.)

 

 

Mátyás Flórián teóriája nemigen talált támogatókra történészi körökben, a legtöbben bírálták az elmúlt évtizedekben, legutóbb Solymosi László cáfolta tételesen, kimutatva, hogy a szöveg valójában csak azt állítja, hogy Szent Egyed tiszteletreméltó teste Saint-Gilles-ben nyugszik.

Tudományos szempontból így Szent László feltételezett somogyvári temetése ugyan nem igazolódott, ám a közgondolkodásban eddig kiirthatatlanul gyökeret vert. Elterjedését nyilván Trianon is elősegítette, hiszen Nagyvárad a határon túlra került, így kellett egy új helyszín, amihez köthető volt Szent László élete és tevékenysége.

A kérdést az apátsági templom feltárása is tisztázhatta volna, különösen azért, mert előkerült a központi helyen maga a sír is, amely természetesen üres volt, de ami a fontosabb: feltűnően kis méretű. A sírhelyet maga a feltáró régész, Bakay Kornél is így jellemezte 2011-ben megjelent monográfiájában (181. oldal): „A sír méretei miatt aligha lehetett valamely személy nyughelye, sokkal inkább ereklye, vagy ereklyék őrzésére szolgálhatott...”, ám néhány sorral odébb már Szent László nyughelyeként említi, amit a király maradványainak Nagyváradra szállítása után leszűkítettek, s így nyerte el mai méretét.

 

 

Talán akad kézenfekvőbb magyarázat is az ereklyesírra: mivel a monostor szerzetesei egyenesen  Saint-Gilles-ből érkeztek, magukkal hozhatták az anyakolostor számára oly fontos Szent Egyed valamely ereklyéjét, amely ezen a helyen pihent, s egy betekintő csatornán (amelyet szintén azonosított a feltárás) lehetett kapcsolatba kerülni vele. Ez korántsem lenne meglepő, hiszen a 11. századból már találunk adatot arra, hogy az esztergomi érsekségnek is volt Szent Egyed-ereklyéje és a somogyvári ereklye létére utal, hogy 1113-ban III. Boleszláv lengyel uralkodó ide zarándokolt, hogy Szent Egyedhez imádkozzon.

 

 

Tehát, bár Somogyvár erősen kötődik bár Szent Lászlóhoz, mint alapítóhoz, hajdani királytemetkezést valószínűleg fölösleges keresnünk benne. A francia szerzetesek által benépesített monostor viszont egy újabb kapocs volt amely Magyarországot a nyugathoz fűzte, és ez elsősorban éppen annak volt köszönhető, hogy az Európa szerte ismert és nagy tiszteletben álló Szent Egyed egy ereklyéjét is falai között őrizték. Feltehetően ennek az ereklyének a számára épülhetett a Bakay Kornél által feltárt szimbolikus sír is a templom közepén. Talán e felett emelkedett hajdan az a díszes márványbaldachin, amelynek a romok közül előkerült, 12. századi domborműtöredékei régóta ismeretesek. A sors fintora, hogy ezen töredékek értelmezése éppolyan kalandos utat járt be a magyar tudományos életben, mint az oklevélben emlegetett szent ereklyék kérdése, csak itt nem a latin mondatokat hanem a középkor képi nyelvét fordította félre a modern tudomány. 

Elsőként még a magyar régészet atyja, Rómer Flóris tudósított e faragványokról, és meg is határozta ábrázolásuk témáját Szent István diakónus vértanúságának ábrázolásában. Az Apostolok Cselekedeteiben leírt történet szerint a bírók ítélete után a szentet a tömeg megkövezte, miközben az ifjú Szent Pál még pogány Saulként a gyilkosok levetett ruháit őrizte. Később azonban Járdányi Paulovits István úgy vélte, hogy a dombormű inkább Szent István királyt ábrázolja, mert közepén egy trónon ülő alak látható, csak éppen a tudatlan szobrász összekeverte a két Szent István történetét. Eltekintve attól, hogy a szentek legendáit meglehetősen jól ismerő középkori bencés szerzetesek aligha hagyták volna hogy egy ügyetlen kőfaragó összezagyválja a templomuk fő díszéül szolgáló egyik szent-ábrázolást, érdemes felfigyelni arra is, hogy a dombormű trónoló figurájának nincs se glóriája se koronája, viszont volt egy szomszédja, akiből csak a széke egyik széle maradt meg, így nehezen értelmezhető ez a figura a szent király ábrázolásaként. A következő kísérletet Levárdy Ferenc tette a dombormű megfejtésére. Ő Szent Egyed legendás miséjének ábrázolását vélte felismerni benne. E misét  a szent Nagy Károly császár jelenlétében mutatta be. A mise közben csodás módon egy angyal jelent meg a császár bűneit tartalmazó pergamennel, amelyen a szöveg betűi – és ezáltal maguk a bűnök is – a jelenlévők szeme láttára, Szent Egyed érdemeinek köszönhetően eltűntek, így aztán a császár is szentté válhatott. Ez a somogyvári Szent Egyed monostorban valóban logikusnak tűnő értelmezés mélyen gyökeret vert a tudományos életben, annak ellenére, hogy nem adott magyarázatot arra, hogy aki lehet a dombormű bal oldalán ábrázolt két glóriás Szent-alak közül a másik, illetve, hogy ki lehet a középen ülő két figura közül az épebben fennmaradt, így jól láthatóan glória és korona nélkül ábrázolt, így a középkorban szentként tisztelt császárral, Nagy Károllyal semmiképpen nem azonosítható szereplő. Továbbá a gömbölyű tárgyakat a markukban fejük fölé emelő alakokról is igen nehéz elképzelni, hogy az áldozáshoz járuló jámbor híveket ábrázolnák. Ám e szellemes fantáziálások azt az eredményt kétségkívül meghozták, hogy sokak fantáziája elszabadulhatott: hiszen ha a ilyen módon eltávolodhat egy értelmezés a tárgyául szolgáló ábrázolástól, akkor e kissé primitív ábrázolásmódú és igen töredékes dombormű különféle magyarázatainak a faragványon ténylegesen látható részletek és a középkori ikonográfia szabályai aligha szabhatnak határt. 

 

 

Mint oly sok esetben, feltehetően itt is az első ötlet volt a legjobb: a dombormű valószínűleg valóban Szent István diakónus vértanúságát ábrázolja. A relief közepén a bírák ülnek székeikben, baljukon sorakozik a köveket felemelő gyilkos tömeg, jobbjukon pedig István diakónus kimagasló, glóriás alakjának töredéke látszik, mellette az alacsonyabb, ifjú Saul- Szent Pál szintén glóriával kiemelt figurája. 

Bakay Kornél ásatásai további, bár még töredékesebb domborművek részleteit is felszínre hozták, így biztosra vehetjük, hogy az egykori márványbaldachint eredetileg egy egész reliefsorozat díszítette, amely akár több szent legendáját is ábrázolhatta.

A somogyvári volt bencés monostor gazdag történelmi múltjával, csodálatos középkori kőfaragványaival kiemelkedő nemzeti emlékhelyünk. Örömteli esemény, hogy a napokban megnyílt itt az új látogatóközpont, amely az emlékhely eddig rejtett értékeit hivatott bemutatni a közönségnek. Abban azonban egyelőre csak reménykedhetünk, hogy maguk a monostor ránk maradt eredeti falmaradványai is előbb-utóbb valódi védelmet és méltóbb bemutatást kaphatnak majd a jelenlegi, folyamatosan pusztuló, és ezért időnként modern anyagokból újraépített romkert-szerű bemutatásnál.