A kaposszentjakabi bencés monostor a legkorábbi ismert, dokumentált főúri, vagyis nem királyi alapítású kolostor az országban. Vélhetően nem volt a saját korában példa nélküli, ám az írott források ritkasága miatt alig tudunk többről, legfeljebb valószínűsíthetjük, hogy ez volt az a korszak, amikor a királyi családtól függő, ám azzal vérségi kapcsolatban nem álló főurak már elegendő hatalmi és anyagi bázissal bírtak ahhoz, hogy saját egyházakkal gondoskodjanak a maguk lelki üdvéről. A 15. századi átiratban megmaradt kaposszentjakabi alapítólevél 1061-re teszi az alapítást, a magyar krónika által megőrzött említés pedig 1067-re a felszentelést, amelyen Salamon király és Géza herceg is részt vett Geur/Győr fia Atha/Ottó somogyi ispán meghívására. 

Az alapítólevél legérdekesebb részlet annak a korábbi templomnak az említése, amely az alapítás előtt itt állt. Erre utaló nyomokat már korábban, az 1960-es években Nagy Emese által vezetett feltárásokon megfigyeltek ugyan, a templom romjainak azonosítására azonban akkor még nem került sor. Az alapítólevél szerint ez a Szent Jakabnak szentelt régi templom már 1061-ben elhagyatott volt. Ezt a kutatók többsége azzal magyarázta, hogy a század közepi pogánylázadások során sérült meg, s István korában épülhetett. Ám az alapítólevél nem tesz említést semmiféle rombolásról, vagy rongálásról, viszont kifejezetten a templom szerfölötti régiségét és elhanyagoltságát nevezi meg a templom elhagyatottsága okaként, ami aligha lenne indokolt, ha egy mindössze hatvan éves kőtemplomról lenne szó. A régi templom körül az alapítólevél egy településről is említést tesz, amelynek lakóit Ottó ispán a kolostoralapítás érdekében más birtokra telepítette. 

 

 

A most folytatott, Molnár István által vezetett feltárásnak hála sikerült teljesen feltárni e korai (1061 előtti) templomot, amely nagyrészt római téglákból épült és újabb, hozzá tartozó sírok valamint mögötte egy árok és palánk is előkerültek.

Mi lehetett tehát a monostor alapítása előtt a dombtetőn? Az erődítés  alighanem nagyobb területet kerített pusztán a templomnál, így megkockáztatható hogy az alapítólevélben említett itt lakó nép települését sejthetjük a belsejében. A palánkkal erődített, templomos települések a koraközépkorban elsősorban a Karoling-kori szláv népességre jellemzőek Közép-Európának ezen a részén. Ismerünk olyan udvarházat a Zalavár melletti Borjúállás szigeten, amelynek palánkkal kerített területén a lakóház mellett templom és temető is helyet kapott. Legutóbb a visegrádi római erőd belsejében kerültek elő VIII-IX. századi településnyomok (valószínűleg egy palánkkerítés alapárka). Visegrádon erre a X. században egy kőtemplom épült, a közepén az aranygyűrűjével eltemetett alapítójának, minden bizonnyal az első visegrádi ispánnak falazott sírjával. Az erődben ekkor már legalább egy kőház is bizonyosan állt. A XI. század közepén az ispáni család Visegrádon is épített egy új, nagyobb templomot, a vár mellett – amihez ráadásul úgy tűnik, hogy egy több fős papi testület is tartozhatott – és a család ettől kezdve ezt használta temetkezési helyként. 

Molnár István új ásatásai alapján Kaposszentjakabon is egy koraközépkori erődített templomos hellyel kell számolnunk. Hogy ezt a VIII. század vége és a XI. század eleje közé mikorra lehet keltezni, azt majd a leletanyag feldolgozása, és a további ásatások dönthetik csak el. Ottó ispán ennek a korai központnak a maradványait használta fel saját monostora alapítására. Ottó, mint az alapítólevélből kiderül, nem csak mint királyi tisztviselő állt Somogy élén, hanem jelentős magánbirtokokat is szerzett a megyében. Nemzetsége, a később több ágra szakadó Győr-nem mindegyik családjának még évszázadok múltán is jelentős somogyi birtokai voltak, és ők viselték a szentjakabi monostor kegyuraságát is. Ottó ispánban valószínűleg a XI. századi magyar államszervezet egyik olyan ispánját láthatjuk, aki a korabeli nyugati grófokhoz hasonlóan, gyakorlatilag örökös tisztségként tekintett ispánságára, és ott hosszú távon rendezkedhetett be, minként ez a visegrádi korai ispáni családnál is sejthető a régészeti megfigyelések alapján.

Saját monostorát, amely talán saját rezidenciáját is jelentette, a visegrádi ispánok várához hasonlóan, ő is egy régebbi központ felhasználásával alakította ki.

Bár a 2014-es feltárás több mindenre magyarázatot adott, még több kérdést vetett fel, így a kutatási terület kiterjesztése segíthetne megismerni jobban a monostor és helyszínének korai történelmét, ezáltal pedig a magyar állam létrejöttének és megszervezésének körülményeit.