Megtörtént Szolnok török kori fahídjának a felmérése: a kutatásra a roppant alacsony vízszint miatt nyílt lehetőség.

 

 

Nem először bukkantak fel Szolnok belvárosában, a ma álló közúti Tisza-hídtól néhány tucat méterre a török kori cölöphíd maradványai az alacsony vízállásnak köszönhetően, viszont először került sor digitális felmérésükre a Pazirik Kft. szakemberei által. A digitális dokumentációt követő utómunka kísérleti jellegű is, hiszen a víz tükröződése miatt csak a felszín feletti elemeket lehet pontosan megjeleníteni. A helyszíni kutatást Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze vezette, a cél egy nagyközönség számára is értelmezhető virtuális rekonstrukció elkészítése a Tisza első állandó hídjáról, ami az első állandó folyami átkelő is egyben a mai Magyarország területén.

A munkát nem könnyíti meg az sem, hogy valójában több híd is készülhetett a török korban: az első még 1562-ben, egy évtizeddel azután, hogy a törökök szinte harc nélkül bevették a feltehetően tífuszjárvány miatt megtizedelt véderő által elhagyott erődöt és települést. Ekkoriban kisebbek voltak ugyan a korszakunkban megszokottnál az árvizek, viszont az ún. kis jégkorszak zordabb téli hónapjai miatt a kora tavaszi jégzajlás évről-évre jelentős károkat okozott. A híd szinte folyamatos karbantartásra szorult, amit a debreceni ácsoknak kellett elvégezniük (még házat is vásároltak a városban, ami a gyakori jelenlétükre utal).

A déli parton viszonylag egyértelmű, honnan indult a híd, viszont északon kevésbé: az 1617-es Houfnagel-féle metszeten a Zagyva torkolatától keletre, az erőd délnyugati bástyájához vezet, azonban lehettek olyan időszakok a török kori átépítések során, amikor a torkolttól nyugatra, a városba tartott.

Az átkelő kialakításáról nem maradtak fenn ábrázolások, csupán feljegyzés, hogy egymás mellett elfért rajta két szekér, vagyis képes volt egyszerre kétirányú forgalomra. A törökök a gázlókon való szállítást a korszakban tiltották, így a hídon át jelentős kereskedelmi forgalom áramlott, busás hídpénzt fialva az oszmánoknak. A híd a város 1685-ös visszafoglalásakor ugyan megsérült, de a császári hadvezetés szinte azonnal kijavíttatta. Később a közelében több cölöphidat is építettek a 18-19. század során.