Szolnok Árpád-kori, késő középkori és törökkori településtopográfiájáról ismereteink jelenleg még rendkívül hézagosak. Ennek ellenére az utóbbi évek komplex kutatásainak eredményeként megszülettek az első, új szemléletet tükröző, áttekintő értékelések.

A rendelkezésre álló talajmechanikai fúrások adataira építve feltérképezésre kerültek a történeti városmag őskörnyezeti viszonyai. Ebből kiindulva sikerült meghatározni a nemrégiben még a „nem kutatott vagy egyelőre nem kutatható várak” között számon tartott, XI. századi ispánsági vár és a hozzá kapcsolódó váralja település lehetséges elhelyezkedését. A képi, illetőleg régészeti források alapján pedig elkészült az 1550–1551-ben emelt, majd az oszmánok által elfoglalt és részben átépített palánkvár, valamint az ekkor ugyancsak megerősített mezőváros, továbbá a Tisza XVI–XVII. századi cölöphídjainak rekonstrukciója.

Az oszmán uralommal új korszak kezdődött Szolnok életében. Ennek egyik fontos emléke a várban kialakított dzsámi. Részletek Kertész Róbert, Sudár Balázs, Bana Zsolt és Kómár Mihály tanulmányában.