Szulejmán különszám

Különszám mutatja be a Mediterrán és Balkán Fórum Szulejmán türbéjének kutatását. A Bevezetésből idézünk.

 

 

A Magyarország tekintélyes részét is meghódító I. Szulejmán szultán (1520–1566) Szigetvár ostroma során a saját sátrában halt meg. A haláleset pontosan nem beazonosítható betegség miatt, 1566. szeptember 7-én hajnalban, nem sokkal a védők kirohanása előtt következett be. A vár bevételekor elesett Zrínyi Miklós várkapitány, a Magyar Királyság zászlósura, a horvát nemzetté válás szempontjából is fontos nemesi család sarja és vele együtt szinte a teljes keresztény védősereg, mintegy 2300 fő. 

Oszmán oldalon is legalább 20.000 fő halt meg. A 16–17. században olyan fontosnak látták az eseményt, hogy azt Richelieu bíboros így aposztrofálta: „a csata, amely megmentette a civilizációt”

A trónörökös II. Szelim (1566–1574) úgy rendelkezett, hogy a haláleset helye fölé türbét, díszes sírkápolnát emeljenek. A következő szultán 1576-ban két közeli falut (Becefa és Csütörtökhely) rendelt az emlékhely szolgálatára, és a szigetvári béget, valamint a halveti derviseket bízta meg a türbe gondozásával, őrizetével. A síremlék védelmére palánkot építettek, és állandó őrséget is kirendeltek. A türbe kiemelt politikai jelentőségére utal, hogy a birodalom nagyvezíre, Szokollu Mehmed egy méltó dzsámit is állíttatott a síremlék mellé. A vidéki környezetéből kitűnő, kiemelkedő esztétikai értékű mauzóleum körül kialakult épületcsoportra, településre a 17. század végén már mint egy kisebb városra tekintettek, melyet a kortársak Turbéknak neveztek. Párhuzama nem ismert, egyedülálló település volt, amely az iszlám térhódítását jelképezte a térségben.

A türbe és a település pusztulása a Habsburgok vezette felszabadító háborúk idejére esett. Szigetvár blokádja (1688–1689) idején a helyi harcokban elpusztultak a turbéki lakóépületek. A dzsámit és a türbét 1689-ben templommá, kápolnává szentelték fel, de csak néhány évig tölthettek be szakrális funkciót, mivel lebontották őket. 1693-ban a bécsi Haditanács már azt vizsgálta, hogy az épületek elbontásából, az anyaguk eladásából származó pénz hová került? A helyre vonatkozó emlékezet – fennmaradt épületek híján és a hely területhasználati jellegének változásával – idővel elhalványult: a 17. századi Turbék „elveszett”. A 19. század végére, amikor a tudományos érdeklődés a helyszínnel kapcsolatban felébredt, már csak legendák és néhány részben ellentmondásosnak tűnő történeti forrás állt a kutatók rendelkezésére. A síremlék helyét az elmúlt több mint egy évszázadban nem sikerült azonosítani, ugyanakkor a vizsgálatokat végzők a türbe vonatkozásában több helyszínt is elképzelhetőnek tartottak.  A szultáni halálhelyet az emlékezetpolitika többször is átértelmezte. A kitüntetett figyelem alkalmanként lökést adott a kutatásoknak, de sajátosan befolyásolta is az adható válaszokat, választott módszereket vagy éppen az eredményeket. A sírhelyhez kötődő legendák, misztikus hiedelmek, az ezekből kinőtt, időnként fantasztikus elképzelések, illetve a többféle narratíva a türbe-lokalizáció kérdésének komplex és interdiszciplináris megközelítését teszik szükségessé.

Mauzóleumok az oszmán elit tagjai közül az uralkodócsalád tagjainak, a világi vezetőknek és a szentként tisztelt vallási vezetőknek épültek. Míg az első csoporté az állam költségén, addig a világi vezetőké saját vagyonukból, a vallási vezetőké pedig gyakran tisztelőik felajánlásaiból készült. A fennmaradt türbék száma az egykori birodalom területén több ezres nagyságrendű, csak Isztambulban 487 áll. Az építészeti forma perzsa eredetű, az oszmánok a szeldzsukok révén ismerték meg. Sokféle sírépítészeti megoldást neveztek türbének (vasrács-szerkezet, baldachinos tetőszerkezet, zárt épület). Jellemzően kúpos, majd félgömb alakú kupolás szerkezettel épültek, díszítésük növényi, geometrikus és kalligrafikus elemekből áll. Alaprajzuk leggyakrabban hat-, hét-, vagy nyolcszögletű, olykor négyszögletű, de az előbbieknél többszögű alaprajz is előfordul. …

A muszlim temetkezési helyeket kegyeleti okokból jellemzően nem lehetett bolygatni. Ezért a szultáni türbék teljes körű feltárására sem kerülhetett sor. Külső és belső megjelenésüket, a felhasznált textíliákat viszont tanulmányozták. Az Oszmán-dinasztia 36 uralkodója közül a korai oszmán szultánok sírépítményei Burszában találhatók, II. Mehmed szultán (1451–1481) uralkodását követően pedig Isztambulban temetkeztek. Az uralkodóknak és családtagjaiknak összesen 42 türbéje épült az új fővárosban. Kivételesen, szimbolikus megfontolásból azonban sor került néhány fővároson kívüli uralkodói türbe, illetve emlékmű felépítésére is (Koszovó, Turbék).

A magyarországi oszmán hódoltság időszakában 18 mauzóleum létesítéséről tudunk. Ezek közül egy Szulejmán szultáné, 10 világi vezetőké, 7 pedig szentként tisztelt derviseké volt. A két máig épen fennmaradt magyarországi türbe (Idrisz babáé Pécsett, Gül babáé Budán) hatszögletű, kupolával fedett és balkáni építészeti párhuzamokat mutat. Az Idrisz baba türbe régészeti feltárása során a türbe épülete alól egy arccal Mekka felé forduló, melléklet nélküli halott került elő. 

Az általunk vizsgált turbéki sírterület szempontjából a kiemelkedő jelentőségű nemzetközi kutatási előzmények száma nem nagy. Ezek elsősorban a korabeli szultáni temetkezésekkel, főként pedig I. Murád koszovói türbéjével foglalkoznak. ...

A szigetvári kutatásnak sajátos keretet ad az a körülmény, hogy a 36 oszmán uralkodó síremléke Burszában és Isztambulban mind fennmaradt, a historikus emlékmű sírépítmények közül pedig egyedülálló módon csak I. Szulejmáné pusztult el és tűnt el hosszabb időre nyomtalanul. Feltehetőleg a határvidéki helyzettel (a védelmi szükségletekkel), politikai jelentőségével és a zarándokok kiszolgálásával összefüggő szolgáltatási igényekkel függ össze az, hogy a sír körül egy zarándoktelepülés alakult ki, amelynek párhuzama másutt egyelőre nem ismert. 

 

Köszöntő

Nagy Szulejmán szultán szigetvári türbéjének kutatása (1903-2015)

Oszmán erődítmények a Dél-Dunántúlon

Gondolatok Szigetvár-Turbék régészeti kutatása előtt

A turbéki kegyhely és a Segítő Szűzanya tisztelete