Befejeződött az idei évre a kutatás a visegrádi királyi palota és ferences kolostor területén. A feltárásnak hála egy Anjou-kori palotaépület maradványait azonosították a Várkapitányság Zrt. megbízásából, a Nemzeti Régészeti Intézet és a Mátyás Király Múzeum közös kutatómunkája keretében folytatott ásatás során – adta hírül az NRI Régészeti Hírügynöksége.

 

 

Egy Anjou-kori, vagyis a 14. században épült és több szakaszban bővített, átalakított palotaépület maradványait azonosították a Buzás Gergely régész-művészettörténész, a Mátyás Király Múzeum igazgatója és Deák Andrea régész, a Nemzeti Régészeti Intézet munkatársa vezetésével folytatott feltárás során az egykori ferences kolostortól délre, a várhegy lábánál folytatott feltárás során. Az itt folytatott kutatásnak voltak már előzményei, hiszen két évtizeddel ezelőtt már húztak kutatóárkokat a területen, azonban az akkori eredményeket a most folytatott nagyobb felületű ásatásnak hála sikerült rendszerbe foglalni.

 

A Visegrád Reneszánsza fejlesztési program keretében folytatott feltárásoknak az a célja, hogy a középkori királyi rezidencia, jelen esetben a királyi palota és a ferences kolostor középkori épületeit legalább alaprajzi szinten megismerjük. A most kutatott épületkomplexumnak a teljes feltárása még várat magára, hiszen a falak szinte mindenütt kifutnak a szelvényeinkből, egy jövőre ezen a helyszínen is folytatni kell a kutatást – mondta el Buzás Gergely a Régészeti Hírügynökségnek.

 

A kőépületek felépítése előtt fából készült épületek álltak a helyszínen, amiről tűzhelymaradványok és egy fal talpgerenda lenyomata tanúskodtak. Ezek a korábbi, a 13. század végén alapított hospes településhez tartoztak. I. Károly az 1320-as évek elején kezdte kiépíteni ezen a helyen a visegrádi palotaegyüttest, amelynek komoly szimbolikus lépése volt, hogy a települést 1323-1324-ben városi kiváltságokkal ruházta fel. A két épületből álló királyi palota első változatát a mai palotaudvaron, illetve a jelenleg is álló palotaépület helyén emelték.

 

A most kutatott palotaépületnek az építése is elkezdődött már I. Károly uralkodása idején és legalább négy ütemben bővítették – tette hozzá Buzás Gergely. Mint mondta, a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint ez lehetett az a különálló udvarház, amelyet egy követjelentés említ meg, mint Erzsébetnek, I. Károly özvegyének a lakóhelyét, immár I. Lajos uralkodása idején. Az özvegy királyné házát a halála után átalakították, majd unokája, Mária királynő uralkodása idején bontották le a 14. század végén. A ház udvarán, az I. Károly kori szintről egy aranyozott ezüst ruhakapocs is előkerült, tanúskodva lakójának gazdagságáról.

 

 

Az épület kutatása nagyon sok mindent elárul majd a visegrádi palotaegyüttes legkorábbi korszakáról, hiszen a ma álló épületek kialakítására csak I. Lajos uralkodása idején került sor, mai formájában pedig már Hunyadi Mátyás kori állapotát, illetve annak rekonstrukcióját láthatjuk. Az anyakirályné udvarházának helyét azonban a későbbiekben nem építették be, így éppen a legkevésbé ismert korszakról hordoz információkat.