Először ideiglenesen a cella septichora lehetett Pécs székesegyháza, majd új épült, amely azonban 1064-ben leégett. Ezután kezdték meg a harmadik - még ma is részleteiben középkori részleteket őrző - templom építését.

Az ókori Sopianae-nak csak romjai érték meg a magyar államalapítást, ám a római város temetője és az itt álló egykori temetőkápolnáknak legalábbis egy része, úgy tűnik, valamilyen módon megőrizhette eredeti szakrális jelentőségét. Más magyarázatot aligha találhatunk arra, hogy amikor Szent István király létrehozta a Dél-Dunántúl püspöki központját, az az egykori sopianae-i temető helyén épült ki. Erre utal legalábbis jelenleg minden régészeti adat. A püspökség alapítását követően néhány évtizeden belül három épület is szolgálhatott székesegyházként egymást követően.

A közelmúltban hunyt el a pécsi székesegyház és a románkori Magyarország művészetének kiváló kutatója Tóth Melinda. Buzás Gergely tanulmányának közzétételével az ő emléke előtt is tisztelgünk.