A vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna régészeti kutatása

A falkutatás és a régészeti ásatás eredményei egyértelművé tették, hogy a templom nem a 18. században, hanem 1622 előtt, valamikor a középkor folyamán épült. Pálóczi Horváth András tanulmánya.

 

 

A hagyomány szerint a vonyarcvashegyi Szentmihály-dombon álló Szent Mihály kápolnát a balatoni rianásból megmenekült halászok fogadalomból emelték Szent Mihály arkangyal tiszteletére, megmenekülésük emlékére. A legendás történetet egy ismeretlen szerzőjű, naiv festmény ábrázolja, a kép alján felirattal: „Az Jo Isten segedelmével 40 ember egy Jégdarabrul megmenekült 1729.” A templom külső képét a 19. század végi átalakítás határozza meg. Egyszerű formavilágú, eklektikus stílusú, neoromán jellegű, egyhajós épület ívelt szentélyzáródással, a kissé kiugró kapuzat fölött nyolcszögű homlokzati toronnyal.

Azonban már a vakolat- és falképkutatás eredményei alapján kiderült, hogy a kápolna a 18. századnál korábbi, középkori eredetű. A templom szentélyében és a hajó egyes részein a 19. századi függönymintás festett vakolatréteg alatt feltártak egy növényi ornamentikájú, secco technikájú, korábbi falfestményt. A szentély zárófalán, az egyik felső félköríves mezőben, késő reneszánsz vagy kora barokk falképen „A 1622” (Anno 1622) évszám látható.