A visegrád-várkerti árpádkori váralji település Kovalovszki Júlia által végzett – kényszerű szünetekkel megszakított – több évtizedes régészeti kutatása jelentős eredményekkel gazdagította az ispánsági központok történetéről, a 10-13. századi népi építészetről, ipartörténetről és a temetkezési szokásairól meglévő ismereteinket. A 2003. évi ásatás során a várkerti falu eddigi történetének legérdekesebb lelete-leletegyüttese került elő. A dombgerincen északi irányba lejtő vízelvezető ároktól keleti irányba, mintegy 3 méterre, egy kerek felszíni objektum mellett, a mai felszíntől 18-25 cm-re az objektumok között, illetve a település járószintjén szórványként egy bronz kereszt, egy aranyozott bronz csat és III. Béla bizánci típusú rézpénze kerültek elő egymás közvetlen közelében. A leletegyüttes nem objektumból, vagy annak pusztulási rétegéből, betöltődéséből, hanem egy vízelvezető árok, egy felszíni objektum és tárológödör környezetében, a jelenlegi felszín mélyítése során a korabeli szinten bukkant elő.

Részletek Gróf Péter tanulmányában.