Habsburg Mária a mohácsi csatavesztés miatt nem sokáig élvezhette az átalakított várpalotát, bár az képletesen továbbra is az özvegy királyné birtokában maradt. Diósgyőr 1548-tól hivatalosan is zálogos bérlőké lett, majd végvárrá alakították. Állapota azonban folyamatosan romlott. Gáspár Ibolya riportjának második része.

 

 

A XVII. század elején Melith Péter például így összegezte a látottakat a kamara számára készített leírásában: „Az, mi az Diosgior állapotját illeti, mint kezdjem írásom, azt sem tudom. Nem lehetvén oly kemény magyari szü ki annak szép épületeinek pusztulására fordulásán meg nem iszonyodnék, és szomorodnék, mely fejedelmi épületnek én földünkön mását nemis láttam. Az romlásban pusztulásra teljességgel fordult, úgy annyira, még csak házainak zsindelyezése is és szép tornyainak, kápolnájának is vakolási szakadoznak, külső nagy bástyái romlanak és hullanak egymásrul el. Ugyanannyira nemsokára annyira jut külső része, szép halas víz árkát tölti be. Az falai, ha nem preveniálják kiben modalitásokat ilyeket látok, meg kellene az urakat inteni, minden részét építené illendőképpen meg, kiben ily könnyű állapotot látok, az köve ugyanott az várban van elromolván az bástyáról, mészkövön áll is jobbrészre az vár, azon várnak oldalából hányhatják a mészkövet. Az erdőben egy puskával belőhetni – fája elég lehet, költsége kőmívesre, zsindelyre és zsindelyszegre kívántatik, egyébre nem, melyet meg kellene mandátummal Őfelségének káptalan által inteni, ha nem mívelnék az urai a helynek, artikulusunk vagyon. Adnának a kapitány kezébe minden jószágot míg megépülne.” A vár sorsa végül 1678-ban pecsételődött meg: katonai különítményeket küldtek, hogy védhetetlensége miatt lerombolják. 1702-ben kincstári tulajdonba került, és noha egy része lakható állapotban volt – a várra igényt tartó Haller Sámuel kapitány a keleti szárnyban élt –, egy 1755-ös leltár már arról számol be, hogy teljesen romos, utolsó lakói is elköltöztek. Falait soha nem építették újjá. 

Az elmúlt közel egy év során újra építkezés zaja törte meg a környék csendjét és ébresztette fel több száz éves álmából a középkori várat. Cséfalvay Gyula és Szekér György közösen jegyezték az engedélyezési, illetve Botos Judit és Cséfalvay Gyula a kiviteli terveket. Lovász Emese régész és Urbán-Csohány Orsolya projektmenedzser időközben elnézésemet kéri, egyeztetésre sietnek, így hárman folytatjuk utunkat. „A külső vár minden oldalán volt egy toronypár, a tornyok között hosszú híd vezetett a felvonós kapukhoz. A külső várfal hajdanán 4 méter vastag és a vizesároktól számítva mintegy 15 méter magas volt.” – mutatja Cséfalvay Gyula építész, amikor belépünk az egykori nyugati kapu maradványai között a külső várba, ahol most az építési terület kezdődik. „Az L-alakú falszoroson keresztül vezetett az út a belső várba, az ott az ágyúterem teteje, velünk szemben a török korban épített rondella, amelyen nagyon jól látszanak a Ferenczy Károly által tervezett vasbeton-kiegészítések. Az új szárnyak újraépítésével sok minden megmaradt, de el is tűnt az 1968-as helyreállítás kontrasztosságából.” – mondja már az úgynevezett „királylépcső” tetején, ahonnan az északi homlokzat mentén a belső vár bejáratához jutottunk. Ahogy izgatottan kilépek az északi szárny alatt húzódó folyosóról, impozáns látvány tárul elém. Szinte régi magasságukban emelkednek fölém a tornyok és az udvart körülölelő palotaszárnyak, a nyugatit kivéve, amelyet nem építettek vissza: nem szerették volna, hogy a vár rom jellege, romantikus képe teljesen eltűnjön. Kőpor kavarog a levegőben, kalapács, fúró és flex zaja nyomja el hangunkat, a kövezeten építőanyagok és szerszámok kupacai sorakoznak. Nagy a jövés-menés. A mesterek az utolsó simításokat végzik a közelgő átadó előtt.

„Ha valaki bejön, és azon kezd el gondolkodni, mi a régi és az új, akkor rövid szemlélődés után megláthatja: az alsó szürkébb falazat az eredeti, amelyet természetes, bogácsi kőből építettünk fel újra. Ezt még egy finom utalással is jeleztük, vagyis 50-60 cm-es távolságban, úgynevezett kiegyenlítő rétegekben raktuk a falakat, amelyeket így mesterséges vízszintes csíkok tagolnak.” – mondja Cséfalvay Gyula. A régi faragványok beépítésekor, az ajtó- és ablakkeretek rekonstrukciójához süttői mészkövet használtak, amelynek felületét homokfúvással kezelték. „Ez keménységével és szabályosságával geometrikus, precíz és rajzos faragványokat eredményez, egységbe fogja a régi töredékeket, amelyektől egyúttal el is különül.” – magyarázza, majd Szekér György építész-művészettörténész veszi át a szót: „Az építészet mindig többszereplős történet, nem arról van szó, hogy építészként vagy műemlékesként csak mi határozhatjuk meg, hogy mi legyen. A programot adó és költségeket álló megrendelői oldal igényeit is figyelembe kell venni, ami határozottan az volt, hogy az újjáépített részek harmonikusan illeszkedjenek a régihez térformálásban és a használt anyagokban. Gondolatiságában a jelenlegi kialakítás részben igazodik Ferenczy Károly eredeti elképzeléséhez, aki, ha rendelkezésre álltak volna az anyagi eszközök, acélból és üvegből kiegészítette volna a vár elpusztult részeit, rekonstruálva a tömeget. A jelenlegi munkák tömeg- és térrekonstrukciója lényegében csak eszközeiben és komponálásmódjában különbözik.” 

 

 

Balra, az északi díszlépcső felé tartunk. Mellette a nyitott árkádos csarnok húzódik, az ívsor köveinek jelentős része szintén a Déryné-ház felújítása során került elő. Egyszerre reneszánsz ruhás hölgy suhan át előttünk, megidézve a vár egyik letűnt fénykorát. A szakemberek azt a XVI. század eleji állapotot rekonstruálták, ami teljes érettségében mutatja be az épületet. „Ekkorra minden korszak hozzárakta az Anjou-kori építményhez a maga produktumát.” – folytatja Szekér, miközben felmegyünk az emeletre. „Bizonyos részleteiben a vár 1526-ra ugyan megváltozott, de fő tömege és összhatása az I. Lajos korabeli állapotot tükrözte, és tükrözi ma is. Tehát a középkori teljes állapotot építettük újjá, a rárakódott stiláris rétegekkel együtt. Ez egy tömeg- és térrekonstrukció. A koncepció kidolgozásakor abból indultunk ki, hogy megőrizzük a várat az utódok számára, egyúttal visszaállítsuk az eredeti térformákat. Biztos, hogy I. Lajos idején nem így nézett ki a vár, mert Mária királyné például hatalmas nagyméretű fülkékké alakíttatta át a korábbi szűkebb ablaknyílásokat és ezeket meg is őriztük a déli szárnyban.” 

A lépcső az udvaron körülfutó nyitott, konzolos folyosóra vezet, amely az emeleti terek közötti közlekedést biztosítja. Ismét balra, vagyis az északi szárny felé fordulunk. „Ha csak ezt az egy teret állítjuk helyre, már az megérte volna.” – enged előre a helyreállított lovagterembe, illetve nagyterembe Cséfalvay Gyula, majd hozzáteszi: „Az előző helyreállítás nagyméretű öntvényeit, műköveit először el akartuk távolítani, de akkor az eredeti kövek is tönkrementek, kimozdultak volna.” Mivel a tornyok falán megmaradtak a boltozat lenyomatai, valamint a boltindítások, a szakemberek a térméret és a görbületi sugár alapján egyértelműen rekonstruálni tudták a térlefedő szerkezeteket, vagyis a boltozatokat. Így született újjá a kéthajós, háromoszlopos, nyolc boltszakaszból álló nagyterem is, amelynek két oldalát lépcsős ablakfülkék tagolják. Középkori térélmény a XXI. században. „Ma már annyit fejlődött a technológia, hogy számítógép segítségével gyakorlatilag a képernyőn újra lehet alkotni ezeket a tereket. Mi is elkészíttettük az északi lovagterem, illetve a vár különböző korszakainak a 3D-s rekonstrukcióit, illetve filmjét. Ezek nagyon fontos eszközök számunka, hogy bemutassuk, hogyan nézhetett ki az egyes építkezések nyomán. De egészen más, ha bent van az ember: amikor lép és érzi a teret, ezt semmiféle virtuális világ nem pótolja. A valóságos térérzékelésünk nagyon összetett, ami szerintem mindennél jobban szolgálja a hitelességet.” – hangsúlyozza Szekér György.

 

 

A lovagtermet két oldalról közrefogó tornyok helyett a keleti szárny konzolos folyosóján indulunk tovább, ahonnan a második ajtó a felső, reprezentatív uralkodói magánkápolnába nyílik. A hajó közepén a kápolna két szintjét összekötő hatalmas nyílás, amelyet magas kőkorlát vesz körül. A jobb oldali lakosztályba vezető reneszánsz ajtókeret-rekonstrukcióban az úgynevezett Maria Regina-követ pillantom meg. A reneszánsz mondatszalagos faragott kő az 1960-as évekig a ragályi kastély homlokzatát díszítette és a vár köveinek széthordásakor hurcolhatták el. Latin nyelvű felirata így hangzik: MARIA DEI GRATIA HUNG. BOH. REGINA. 1525. Vagyis: Mária Isten kegyelméből Magyarország Csehország királynője. 1525. A követ a diósgyőri feltárási munkák kapcsán Czeglédy Ilona régész bontatta ki a mintegy 50 kilométerrel távolabb fekvő kastély falából. Fennmaradt ugyanis egy fontos forrás a XVIII. századból: Hazael Hugó szervita páter 1758-as felmérési rajza. Alaprajzot és távlati képet is készített a belső várról. A magyarázó szöveg pedig kétszer is említi a keleti szárny márványkandallóinak feliratait, amelyek csupán az 1526-os évszám tekintetében térnek el a ragályi kőre vésett szövegtől. 

„A szárny kápolnától délre eső részében, valamint a déli szárny egészében építtette ki Habsburg Mária a lakosztályát, ezekben a helyiségekben alakíttatta ki az átjárást biztosító, egy tengelyre fűzött ajtósort.” – meséli Szekér György, amikor arról kérdezem, miért éppen ide építették be a ragályi követ. A Hazael Hugó-féle felmérés ugyanis a jelenlegi újjáépítés megtervezésekor is fontos kiindulópontot jelentett, mert számos, mára elpusztult részletet is rögzített és nagyrészt hitelesnek bizonyult. Azonban nem említ feliratot ezen a helyen. „Az átalakítást úgy rekonstruálta az építésmenet, hogy először a keleti szárnyban kezdték a munkát, 1525-ben, aztán egy évvel később a déli szárnyban folytatták. A Maria Regina-kő egy reneszánsz ajtó fríze volt, amelynek szélességi méretei alapján meg tudtuk határozni az ajtóméretet.” A szakértők tervezéstechnológiai-stíluskritikai kutatást is végeztek a várban. Szekér György az általa alkotott fogalom alatt a középkori tervezési módszerek, illetve méretrendek vizsgálatát érti. Ez főleg a faragott, fél centiméteres pontossággal készített kőszerkezeten alkalmazható. Diósgyőrben mind az Anjou-, mind a késő középkori méretrendet sikerült azonosítaniuk a kutatóknak, amelyet nagyon pontos felméréssel az egész épületen igazolni tudtak. „A ragályi kő a Mária korabeli átépítés kezdetét jelezhette, és logikusnak tűnik, hogy oda illesztették be, ahonnan a lakosztály nyílt. Nem állítjuk azonban, hogy feltétlenül itt lehetett, akár az udvarról nyíló kaput is díszíthette. Ez egy mondhatni „kőtári elhelyezés”, ami eredeti funkciójában mutatja be, de építészeti eszközökkel jeleztük – hiszen a kapu többi része láthatóan új faragású –, hogy pótlás, amiről a szakember rögtön látja, nem az eredeti falfelületben van.”

 

 

Ugyancsak Hazael Hugó örökítette meg Mária királyné díszes márványkandallóját a keleti szárnyban, amelynek tűztere – a lépték alapján – embermagasságú volt. Szekér György szerint a déli szárnyban – a tornyokon kívül – öt helyiség volt, amelyekből a késő középkori átalakítások során kettőt-kettőt hevederívvel összenyitottak, a rekonstrukció során ezt a három termet állították helyre. A lakószobákat cserépkályhákkal fűtötték és kárpitok borították a vastag falakat, így védték a vár előkelő lakóit a hidegtől. Bár a szervita páter kéményeket is jelölt rajzain, a kályhák pontos helyét – a pusztulás mértéke miatt – nem sikerült beazonosítaniuk a kutatóknak. A vár területén azonban olyan töredékeket találtak, amelyek alapján korábban a restaurátorok két cserépkályhát is újraépítettek. Ezeket most a déli teremsor két helyiségében helyezték el. „A tereket padlófűtés látja majd el meleggel.” – mondja Cséfalvay Gyula. „Dilemmát jelentett, hogy milyen ajtók, ablakok kerüljenek az újjáépített reneszánsz kőszerkezetekbe, hiszen akkoriban a szárnyakat a kőtagokra vasalták, pántolták, tehát a kőre illesztették rá. Most mindenhol tokok vannak, de a terek adottsága folytán ennél az ablaknál például a fal nagyon elvékonyul. Tehát a kő hőhidas, az ablak viszont megfelel a mai követelményeknek. Szerintem a fűtés miatt nem lesz olyan nagy a hőmérséklet-különbség, mert lassan fog felmelegedni és lehűlni. Így nem adódnak olyan épületfizikai problémák, mint a paneles épületeknél, ahol légzáró ablakokat helyeznek el, amelyek hőtechnikailag sokkal tökéletesebbek, mint a külső fal. Mivel az ajtókról semmilyen adatunk nem maradt fenn, azokat egy séma szerint terveztük.”

A déli lakószárnynak abba a termébe lépünk, amelynek külső fala a diósgyőri vár egyik legjelentősebb in situ, vagyis eredeti helyén megmaradt építészeti részletét őrzi: a nagyméretű, gótikus boltozatú ablakfülkét. A fülkeboltozatot 1965-ben Szakál Ernő kőszobrász-restaurátor művész egyszer már kiegészítette és helyreállította, azonban az eltelt évtizedek alatt egyre romlott az állaga. A jelenlegi munkálatok megkezdése előtt a Mensor3D szakemberei lézeres szkenneléssel digitálisan dokumentálták az állapotát. Mára Ludányi Gábor restaurátor újra egykori pompájában állította helyre a csipkeszerűen tagolt csillagboltozatot, amelynek kifaragott kőelemei nyolcszirmú virágra emlékeztetnek. A függőkonzolok torzfejekben végződtek, zárókövén éppen táblajátékot játszik két szakállas lovagfigura – Czeglédy Ilona kutatása szerint jellegzetes I. Lajos-kori viseletben. „A díszes boltozatú, sokszög-alaprajzú fülke már az Anjou-korban kialakult lakosztály eleme volt. Vörösbarna dácittufából és sötétszürke trachitból készült, amelyet kizárólag az I. Lajos-kori kiépítés során alkalmaztak. Ez azt jelenti, hogy ez az egyik legkorábbi térgörbeboltozat, amely ezáltal kiemelkedő építészettörténeti jelentőségű.” – hívja fel a figyelmet Szekér György, aki 2013-ban részben már publikálta erről kutatási eredményeit. „Bár a stiláris kapcsolatok felvázolásához még kutatásokra van szükség, jelentős a hasonlóság például a frankfurti Szent Bertalan-templom kapuelőcsarnokának térgörbeboltozatával, és bizonyos, hogy megelőzi a Közép-Rajna-vidék hasonló díszboltozatait. Valószínűleg magánáhítat célját szolgálta, egy házioltár előtt itt mondhatták el lefekvés előtt az esti imát. A fülke külső, hosszabb falába később nagyméretű, háromosztatú, halhólyagos mérművű ablakot építettek be, amely Wagner János 1877-es rajza szerint akkor még eredeti helyén megvolt. Ez mostantól újra látható.”

Magunk mögött hagyjuk az ablakfülkés termet. Ismét a nyitott folyosón állunk, előttünk az udvarra vezető déli díszlépcső, amelynek kapcsán a szakértők újra a Habsburg Mária-kori építkezéseket idézik fel. A királyné a lakosztály kiépítésével párhuzamosan valószínűleg a palotaszárnyhoz vezető lépcsőt is átalakíttatta: fehér és vörös mészkőből épült, oldalát reneszánsz balluszteres, vagyis bábos korláttal díszítették. „Ez a diósgyőri vár egyik leghitelesebben rekonstruálható része, a töredékek alapján a hajlásszöget és az indítását is ismertük, de sok más részlettel együtt nem valósulhatott meg.” – hangsúlyozza Szekér György. „A szakma egy része kezdettől fogva ellenezte ezt az újjáépítést. A műemléki tervtanács, a legmagasabb szakmai fórum azonban végül elfogadta a koncepciót, amire építési engedélyt is kaptunk. Vagyis be tudtuk bizonyítani, hogy ez egy hiteles rekonstrukció és van létjogosultsága ennek a szemléletmódnak. Az engedélynek kitétele volt, hogy a kiviteli terveket egyeztetni kellett az azóta megszűnt Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal (KÖH). Az egyeztetés során azonban olyan mértékben beleszóltak, hogy nem sikerült következetesen végigvinni az eredeti koncepciót, bizonyos részletek változtak. Az alsó kápolna ablaka is például részletképzésében gótikus jellegű lett volna – nehezen értelmezhető egy gótikus boltozat mellett egy hasáb alakú ablak.”

Visszaérkeztünk a várudvarra, hogy sétánkat az augusztus 20-án felszentelt földszinti kápolnában zárjuk. Kapujában Rostás Lászlóval, Miskolc főépítészével találkozom, aki folyamatosan segítette és figyelemmel kísérte a tervezés és a megvalósulás folyamatát. „2010-ben kapcsolódtam be a diósgyőri vár újjáépítésébe, első legfontosabb feladatom az új műemléki terv engedélyeztetése volt. Az uniós támogatás miatt bizonyos egyéb elvárásokat is teljesítenünk kellett, például az akadálymentesítést. Bár egy várban nem igazán autentikus egy lift, mégis be kellett helyeznünk.” – mondja az Ybl-díjas építész, aki egyúttal a kápolna berendezését – a többi között az oltár, a falba süllyesztett szentségtartó, az építést megörökítő emléktábla – terveit is készítette. 

Diósgyőrben az épület augusztus 30-ai műszaki átadásával korántsem fejeződik be a munka: javában zajlik a belsőépítészeti tervek kivitelezése, amelyet Ferencz István Kossuth-díjas építész készített, valamint a muzeológiai koncepció megvalósítása, amelyen Lovász Emese régész dolgozik. A vár mellett pedig már megkezdték a lovagi tornák terének és a vásártérnek az építését. 

Az emeleti folyosó nyugati részén búcsúzóul a pazar kilátásban és a szinte régi pompájában ragyogó belső várban gyönyörködöm, amely ismét az elsők közé emelkedett. Magyarországon először építettek újjá romjaiból egy várat, amelyben ezáltal átélhetjük, milyenek voltak a középkori terek.