A visegrádi Sibrik-dombi lelőhely 2022. évi tervásatásának egyik fontos leletéről számol be honlapunkon a feltárás vezetője, Boruzs Katalin régész, az  MNM Mátyás Király Múzeuma munkatársa.

 

 

A MNM Mátyás Király Múzeuma idén már kilencedik alkalommal végzett tervásatást a római kori tábor és ispáni központ területén, mégis nagy várakozással tekintettünk a munkák elé. A tavalyi eredmények alapján úgy tűnt, hogy a hetven éve keresett római kori kapu helyét kutathatjuk meg. Augusztusban végül napvilágra került a délnyugati saroktoronytól mintegy 15 méterre a két torony által védett római kori déli kapu. Bár kőlapokkal borított utat nem találtunk, az útalapozást alkotó 30-40 centiméter vastag habarcsos, köves rétegből – néhány vasszeg mellett – Iovianus császár 2,8 centiméter átmérőjű, jó állapotú verete került elő. 

 

 

Az érme előlapján a császár gyöngyös diadémot, palástot viselő, jobbra néző büsztje helyezkedik el, körben a DN IOVIANV – S PF PP AVG felirattal. A hátlap közepén a császár álló alakja látható, jobb kezében jelvényt, baljában glóbuszon álló Victoriát tart. Körirata: VICTORIA ROMANORVM, vagyis a római nép győzelmét hirdeti. A császár lába alatti részen a készítés helyére utaló jelzés található: TESA, ami annyit jelent, hogy a Thessalonikiben (ma: Szaloniki, Görögország) működő A (vagyis 1.) műhelyből származik. Az érme jelentőségét szépsége mellett az adja, hogy Iovianus császár alig nyolc hónapig uralkodott (Kr. u. 363. június 27. – 364. február 17.), így a veret készítése is erre a rövid időszakra esik. Azt nehéz megmondani, hogy pontosan mikor (és miért) került az érme a földbe, de jó állapota arra utal, hogy nem sokáig volt használatban. Az előkerülés helye, vagyis az, hogy az útalapozásban találtuk, azt bizonyítja, hogy a táborba vezető út kapuhoz közeli szakaszát valamikor Kr. u. 363-ban vagy röviddel ezt követően, javították, felújították. 

Az eddigi (előzetes) éremhatározás alapján Iovianus császárnak még két, kisebb címletű, kopott érméje került elő az elmúlt évek ásatásai során a „D” illetve az „E” épületek területéről. Mindkettő a Pannoniába legtöbbet termelő sisciai (ma: Sziszek, Horvátország) verdéből származott.